A gyógynövények használata a hagyományos kínai orvoslás igen fontos része.
A gyógynövények segítenek a test alkotórészeinek (a qinek, vérnek és testnedveknek) a meridiánok és testrészek szerinti újjárendeződésében, s megerősítik a test ellenállóképességét a külső rosszakkal, a széllel, hideggel vagy nedvességgel szemben.
A kínai gyógynövény-készítmények általában több gyógynövényt vegyítenek össze egy bizonyos hatás érdekében. A kombinált készítmények mellett az orvos egyes gyógynövényeket is előírhat egy-egy tünet kezelésére: így például a Poria cocos gomba mint vízhajtó szer csökkenti a víz-visszatartás okozta magas vérnyomást. A gyógynövényeket az Öt Elem elméletének megfelelően osztályozzák, s olyan jellemzőkkel társítják őket, amelyek megkönnyítik az orvos számára, hogy egy adott betegség esetén a leginkább megfelelő gyógynövényt válassza ki a kezelés céljára.
A gyógynövények nagy mennyiségű olyan természetes anyagot tartalmaznak, amely megváltoztatja a test kémiai összetételét, s ezáltal hozzájárul a természetes egészségi állapot helyreállításához. A finomított gyógyszerektől eltérően a növényekben és más szerves anyagokban igen sokféle természetes összetevő, s jóval kisebb mennyiségű aktív alkaloida található. A gyógynövények ezért elvileg sokkal kevésbé hatnak méregként a testre, mint a gyógyszerkészítmények legtöbbje.
A természetes gyógynövények másik áldása, hogy gyakran olyan kombinációban tartalmazzák a természetes hatóanyagokat, amely a leghatékonyabban, s egyszersmind a lehető legkevesebb mellékhatással képes helyreállítani a test megbomlott egyensúlyát. Jó példája ennek a bakszakáll (Spirea ulmaria), amely az aszpirinhez hasonló anyagokat tartalmaz, s amely ezért gyulladásgátlóként használható. Ugyanakkor az iparilag előállított aszpirinnel ellentétben a bakszakáll a gyomorfalat nyugtató és a gyomor savasságát csökkentő anyagokat is tartalmaz, ezáltal a gyomorfájás csillapítására és a gyomor ingerlékenységének csökkentésére is használható.
A gyógynövények számos formában alkalmazhatóak, így:
Nyersen: A nyersen való fogyasztás a gyógynövények alkalmazásának legősibb módszere, s a növénytől függően többnyire a leghatékonyabb is.
Egészben: Egyes növényeket vagy növényi részeket megszárítva és feldarabolva vagy porrá őrölve, teaként vagy fűszerként használnak. A kínai konyhában alkalmazott fűszerekről a III. részben szólunk bővebben.
Kapszula és tabletta formájában: Az egyre nagyobb keresletnek örvendő kapszulák és tabletták lehetővé teszik, hogy a beteg gyorsan, és az esetleges kellemetlen erős vagy keserű íz érzete nélkül fogyaszthassa a szükséges gyógynövényeket.
Kivonatokban és oldatokban: Kivonatot és oldatot a gyógynövény gyökerének, leveleinek és/vagy virágának megőrlésével és alkoholban vagy vízben való áztatásával készíthetünk. Az alkohol egyaránt szolgál a növény aktív alkotórészeinek kivonására, illetve ezek konzerválására is.
Borogatásokban és kenőcsökben: A közvetlenül a bőrre helyezett gyógykészítmények alapját ugyancsak megőrölt gyógynövények szolgáltatják. A borogatások a bőrre helyezett meleg muszlinzacskócskák, amelyet meleg vízben elkevert őrölt növényekkel töltenek meg, majd az orvos által javasolt bőrfelületre helyeznek. A kenőcs ugyancsak növényi alapú krém, amelyet vagy maga az orvos készít, vagy kínai gyógykészítmény, boltban is beszerezhető.
Mint láthatjuk, a gyógynövények kínai tudománya összetett és sokrétű rendszer, amelynek csupán kis részét jelenti a főzésben használatos gyógynövények ismerete, ahogyan azt a 2. fejezetben bemutatjuk. A kínai gyógynövények iránti érdeklődőknek a könyvünk végén található Forrásjegyzék nyújt útmutatást további olvasmányokról és felvilágosítással szolgáló szakmai szervezetekről.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.