Egy protein lehet a főbűnös abban, hogy nem, illetve nem sokáig működnek a művesekezeléses betegek esetében kialakított arteriovenózus söntök.
A dializált betegeknél sebészileg alakítanak ki egy összeköttetést a vénás és az artériás rendszer között, leginkább az alkaron. Ez a sönt a dialízis során hozzájárul a könnyebb vérvételhez, csökkenti a fertőzésveszélyt, ami rövidebb kórházi kezeléshez, a dialízis nagyobb hatásfokához és a betegek jobb életminőségéhez vezet.
Azonban az említett sebészeti beavatkozás gyakran nem jár sikerrel: az összeköttetés nem alakul ki, vagy csak igen rövid ideig működik. Karl A. Nath (Mayo Klinika, Rochester) és munkatársai szerint a sikertelenség oka a monocita kemoattraktáns protein-1 (MCP-1) nevű fehérje. A kutatók egereken folytatott kísérleteik során megállapították, hogy a nem működő összeköttetések igen nagy mennyiségű MCP-1-et tartalmaztak. Amelyik genetikailag manipulált egérből hiányzott az említett gyulladásos fehérje, a mesterséges ér kevésbé vastagodott, illetve nagyobb arányú működés volt tapasztalható.
A kutatók szerint eredmények megerősítéséhez, illetve annak az emberi gyógyászatban való felhasználásához további vizsgálatok szükségesek. A tanulmány a Journal of the American Society of Nephrology legfrissebb számában olvasható.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.