A napszakokat is érzékeli a biológiai óránk

Francia kutatók felfedeztek egy mechanizmust, mely megmagyarázza, hogy a nappalok és éjjelek váltakozása során bekövetkező fényváltozások ellenére, hogyan szinkronizálja a biológiai óra a napszakok váltakozását.

A PLoS Computational Biology cikkének tanúsága szerint a kutatók először is az Ostreococcus tauri nevű zöld alga kétféle központi ?óra génjét? azonosították be, majd matematikai modellel reprodukálták a napi aktivitásukat.

Kiderült, hogy a belső órájukat csak akkor befolyásolja a fényviszonyok természetes változása, amikor annak újraállítása szükséges. A napszakokzoz való pontos szinkronizációhoz elengedhetetlen, hogy az óra bizonyos részei érzékeljék a nappali fényt.

Az Ostreococcus egy hatékony, de egyszerű módszert fejlesztett ki, hogy megvédje a cirkadián ritmusát a napfény változásából eredő zavaró hatásokkal szemben. Mégpedig úgy, hogy csökkentette a fényérzékenység mértékét a nap bizonyos szakában.A szerzők modelljében ezt a képességet kiiktatták, ha az óra együtt járt a nappal-éjjel ciklussal, azonban ha ettől eltért, akkor újraindították. Egy ilyen szerkezetre nem hat az erős nappali fényfluktuáció, ami például felhős időben jelentkezik.

A fényérzékelés csak olyankor aktiválódik, mikor a biológiai órát szabályzó mechanizmus magja nem érzékeli a zavaró és változó helyzeteket. Aki hintázott már életében, az tudja, hogy a periódikus mozgásra adott válasz nagyban függ az időzítéstől.

A félköríven meglökött hintával nem sok változás érhető el. Ezzel az egyszerű trükkel az óra érzéketlenné válik a fényre és annak változásaira, ha az időben történik. Ha az óra azonban kiesik a ritmusból, akkor reagálni fog a zavaró körülményekre.