A kutatók háromezerszázhúsz olyan személy kórlapját és egyéb adatait elemezték, aki 1993 és 1997 között részt vett a dán táplálkozási, onkológiai és egészségügyi követéses vizsgálatban.
A felmérés alanyai közül a többéves követési időszakban 1881-nél alakult ki agyi érkatasztrófa. Az összes stroke-os eset nyolc százalékában, illetve a hatvanöt évesnél idősebbeknél az agyi érkatasztrófák tizenkilenc százalékában a betegség összefüggésbe hozható a közlekedési zajjal.
A vizsgálatból kiderült, hogy a közlekedési zajszínt minden egyes tíz százalékos emelkedése tizennégy százalékkal növeli a stroke kockázatát az összes korcsoport átlagában, ám a rizikó huszonhét százalékos, ha csupán a hatvanöt évesnél idősebbeket veszik alapul.
Hatvan decibel felett a kockázat még magasabb. Egy forgalmas utca zajszintje hetven-nyolcvan decibel között mozog, a fűnyíró vagy a láncfűrész működtetése kilencven-száz decibeles zajszinttel jár, míg egy felszálló sugármeghajtású repülőgépnél eléri a százhúsz decibelt.
Mint a dán kutatók kiemelik, a zaj stresszt jelent a szervezet számára, és alvászavarokat okoz: e tényezők hatására megemelkedik a vérnyomás, szaporábbá válik a pulzus, és növekszik a stresszhormon szintje is.
A tudósok olyan tényezőket is figyelembe vettek, mint a levegőszennyezés, a vasúti szerelvények és a repülőgépek keltette zaj, a dohányzás, az alkohol- és kávéfogyasztás vagy az étrend.
A vizsgálat résztvevőinek többsége városi környezetben élt, és a minta a zajszint tekintetében nem tekinthető reprezentatívnak. A zajos városrészekben ugyanis általában a szegényebbek élnek, míg a jobb módúak megengedhetik maguknak, hogy csendesebb negyedekben vegyenek lakást.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.