Hogyan értelmezzük a vérképet?

A szervezetünk vizsgálatának a legegyszerűbb és leggyorsabb módja a vérkép elemzése, a laboratóriumi vizsgálata. Hogyan kell egy rutin vérvizsgálat adatait elemezni?

A vérkép elemzési eredményen feltüntetett referencia értékek, több tényezőtől függnek: befolyásolja az életkor, a nem, az elfogyasztott ételek és italok, a szedett gyógyszerek.

Egyes értékek meghatározásánál - pl. vércukor - éhgyomri vizsgálat szükséges. A különböző laboratóriumokban használt mértékegységek sem mindig egységesek, ezért találkozhatunk különböző értékekkel.

A rutin vérvizsgálat során információt kaphatunk a vér alakos elemeiről (vörösvértest, fehérvérsejt, vérlemezke), valamint a máj- és vese működéséről, vércukorszintről, vérzsírok szintjéről.

Miből áll a rutin vérkép?

Vörösvértest (VVT): a vöröscsontvelőben képződő, mag nélküli alkotóelemek. Feladatuk a vérben a vérgázok (oxigén, széndioxid) szállítása. Élettartamuk kb. 120 nap, elöregedésük után a lépben bomlanak le.

Normál érték: 4.2-5.6 T/l, amely a vérben a VVT-k számát mutatja, adott mennyiségű vértérfogatban.

Ha a keringő vörösvértestek száma a normál értéknél alacsonyabb, vérszegénységről beszélünk. Sokkal ritkábban fordulnak elő olyan betegségek, amelyek a vörösvértestek felszaporodásával járnak.

Hemoglobin (Hgb): a vörösvértestekben lévő molekula, mely a vérben történő oxigén szállításáért felelős.

Normál érték: 120-140 g/l, amely a vérben lévő hemoglobin mennyiségét tükrözi. Szintje alacsonyabb, ha vérszegénység áll fenn. Magasabb az értéke idült szívbetegség vagy tüdőbetegség következtében, illetve kevés folyadékbevitel során kialakult kiszáradás miatt.

Hematokrit (Hct): százalékban fejezi ki a vörösvértestek térfogatát a teljes vérmennyiségben.

Normál érték: 0.36-0.48

MCV (Mean Corpuscular Volume): a vörösvértestek átlagos térfogatát mutatja.

Normál értéke: 80-99 FL

Emelkedett az értéke azokban a betegségekben, ahol a VVT-k száma nagyobb az átlagosnál (pl. B12 és folsav hiány), és csökkent értékkel találkozhatunk a normálnál kisebb VVT-ket eredményező betegségekben.

MCH (Mean Corpuscular Hemoglobin): egy VVT-re számított hemoglobin mennyiség.

Normál érték: 27-31 pg

MCHC (Mean Corpuscular Hemoglobin Concenration): egy VVT-re számított hemoglobin koncentráció.

Normál érték: 305-355 g/L, amely a hemoglobin koncentrációtól függ.

Fehérvérsejt (FVS): a csontvelőben képződő, maggal rendelkező sejtek. Fő feladatuk a védekezés, fertőzések leküzdése. 5 fő fajtájuk van (granulociták: eozinofil, bazofil, neutrofil, monociták, limfociták). Ha a szervezet bármely pontján pl. fertőzés alakul ki, számuk és arányuk rövid időre megváltozhat.

Normál érték: 4.8-10.8 G/l, amely egy adott vértérfogategységre számítva adja meg a fehérvérsejtek tényleges számát.

A fehérvérsejtek 5 fajtája, más és más kórképekben mutat emelkedést. Leggyakrabban bakteriális fertőzés kapcsán emelkednek, ezen kívül vérképzőszervi daganatokban is magas számmal, és a normál alaktól eltérő sejtekkel találkozhatunk.

Ha a fehérvérsejtek száma csökken, a szervezet fogékonyabbá válik a fertőzésekkel szemben. Ilyen esetben a csontvelő betegségére, elégtelen működésére van gyanú.

Vérlemezke (trombocita): csontvelőben termelődő, a véralvadásban szerepet játszó, sejtmag nélküli elemek.

Normál érték: 150-400 G/l, amely a vérlemezkék számát adja meg adott egységű vértérfogatban.

A számuk csökkenhet a csontvelő betegsége, illetve a lép megnagyobbodása következtében, ilyenkor fokozott vérzékenység alakul ki. Számuk fokozódása esetén megnő a vérrög képződés esélye.