Ki nyerít a végén? Lóhús botrány az Unioban

Tovább dagad a lóhús botrány Európában. A Nagy-Britanniában kirobbant lóhús botrány követően a marhahúsos készítményként árusított, nagy mennyiségű lóhúst tartalmazó élelmiszerféleségeket a svéd vállalat francia beszállítója a romániai vágóhidakon kéri számon.

A Findus nevű, fagyasztott hústermékekben találtak lóhúst, pedig ebben az ételben csak marhahús lehetett volna. Nagy-Britanniában botrányt váltott ki, hogy a Findus egyes marhahúsos lasagna-készítményei valójában 60 százaléknál nagyobb arányban, sőt egyes esetekben 100 százalékban lóhúst tartalmaztak, amelynek fogyasztása tabunak számít a lóversenyek hazájában. Románia tiltakozott: a francia beszállítónak tudnia kellett, hogy lóhússal dolgozik, hiszen a marhahúsnak egész más az íze, a színe és az összetétele.

A szennyezett lóhús káros lehet az emberek egészségére, közölte a brit kormányhivatal, és itt-ott a nemzetközi összeesküvés gyanúja is felreppen.

Mi a baj ennek a tiszta állatnak a húsával?

A lóhús önmagában finom eledel. Magas fehérje-, és alacsony kalória tartalmú, az egyik legtáplálóbb vörös hús. Nincs probléma a telített zsírjával, növénnyel táplálkozó állat. Próbálták már a patkányhúst? Kínában százmilliók csemegéje, akárcsak Thaiföldön a kutya fasírt. A franciák különlegessége a a béka, a csiga, és hát nem ismeretlen a hernyó-, kígyó- és rovarevészet sem számos kultúrában.

Miért nem eszünk lovat? Nem provokációból, kíváncsiságból kérdezem. Egy félig vegetáriánus család sarja, aki némiképp megtagadta a családi hagyományokat. A környezetemben mindenki eszik tehenet meg disznót. Ezeknek az állatoknak az életvitele körüli tisztasági kérdések fel sem merülnek. Milyen érvek szólnak a ló ellen? Hogy fejlett, érzéssel bíró állatok. Miért, a disznó nem? Vagy, hogy a ló hagyományosan háziállata, segítője a munkaadónak. És a tehén?

Szóval a legújabb brit jelentések szerint elsősorban azzal lehet probléma, hogy a lótartásban, lótenyésztésben hagyományosan érdekelt szigeteken egyszerűen képtelenek felfogni, hogy a lóhús is lehet finom. Még mielőtt belebonyolódnánk a gasztronómiai kérdésekbe, kaptuk a legújabb angol érvet. Nincs kizárva, hogy a ló húsa tartalmazhat olyan kémiai anyagot, mint a fenilbutazon, amely tulajdonképpen gyógyszeranyag: fájdalom és láz kezelésére használják.

Ez az anyag az emberi fogyasztásra tiltott, mert életveszélyes. Korábban használták például a köszvény és az ízületi gyulladások kezelésére, amíg kiderült, hogy egyes esetekben súlyos vérképzőszervi betegséget, aplasztikus anémiát okozhat. Ez a vörös- és fehér vérsejtek jelentős csökkenését okozhatja, ezért életveszélyes. A fenilbutazont, mint a gyógyszert az emberek számára betiltották.

A probléma az is, hogy mire ezt észrevették, nem lehet tudni, hányan ettek az ilyen húsból? És egyáltalán? Van-e ilyen hús? Jelenleg a laboratóriumi vizsgálatok folynak, ezek eredményei megismerése előtt legfeljebb megelőző intézkedésekről beszélhetünk. Amire persze szükség van, ha fennáll a veszély. De ha megint lobbiérdekek ütközése kapott erőre a sajtóbotrányban, akkor úgy járunk, mint annyiszor az elmúlt évek felesleges egészségügyi pánikkeltései kapcsán: nagyobb a füstje, mint a lángja. Félreértés ne essék: nem szabad a legkisebb kockázatnak sem kitenni az ártatlan fogyasztókat egészségük megőrzése érdekében.

És ha már itt tartunk: a magas só-és zsírtartalmú húsok, és a gyakran tisztázatlan eredetű és mennyiségű adalékanyagok a sertés- és tehénárukban bizony súlyos kockázati tényezőket jelentenek. A rákbetegségek, a szívbetegségek és sok más betegség közvetlen és közvetett előidőzőjeként. Egy ilyen kereskedelmi körben, ahol Romániától, Svédországon át Angliáig, majd feldolgozva tömbökbe fagyasztott forgácsként az uniós országok bármelyikébe eljut a termék, hát bizony már felismerhetetlen az eredete és követhetetlen az útja. Reméljük, hogy a gyártók, beszállítók és a hatóságok a lósztorit nem saját szennyeseik takargatására, hanem az igazság kiderítésére fogják felhasználni.

Ez a kereskedelmi rendszer jelenleg csak annyira biztonságos, amennyire a szavatossági szelvényre ráírják: Made in Europe. A papír sok mindent elbír. Az emberek gyomra nem. Érzékenyebb, és hamar kiveti magából, ami nem odavaló. Mi magyarok, mint hagyományosan marha-, sertés-, meg baromfifogyasztók csendes érdeklődéssel figyeljük a történéseket, Nehogy azt higyjük, ez a téma bennünket nem érint. Talán jó lenne mielőbb elkezdeni magunktól a saját házunk táján söprögetni, utánanézni az európai hús- és élelmiszer beszállítóknak, a termékek eredetének és tisztaságának. Még mielőtt benyerít a lóhúsbotrány Magyarországra is.