Tudnivalók a szűzhártyáról

A szűzhártya a női test örökké élő misztériumainak egyike. Habár úgy tűnhet, nincs különösebb funkciója, azt gondolják, hogy a szűzhártya szövete a vaginális fejlődés nyomán marad meg.

A szűzhártya

Embrionális korban a baktériumoktól és a fertőzéstől óvja a vaginát. A csecsemőkben és kisgyerekekben a szűzhártya védekezési célokat szolgálhat azzal, hogy megakadályozza a vaginális behatolást, néha a sérült vaginát vizsgálják vérfertőzés és molesztálás jeleként.

A történelem folyamán voltak olyan kultúrák, melyek tiltották a szexuális aktust házasságon kívül, és néhányuk az „érintetlen” szűzhártyát tekintette a tisztaság „bizonyítékának”. Ez a kapcsolat napjainkban is megjelenik néhány pszichológiai és kulturális hatásban.

Alak, méret, vastagság: a szűzhártyák különbözőek

A szűzhártyák különböző alakúak, méretűek és vastagságúak. Létezik olyan szűzhártya, amely a teljes vaginális bejáratot környezi, vannak olyanok, melyeknek a közepe nyitott (gyűrűszerű, latinul hymen annularis), és olyanok is, amiket csak sebész segítségével lehet átszakítani.

A legtöbb szűzhártya persze nem fedi el teljesen a vaginális nyílást, és a menstruációs folyadék távozhat a testből. Ritka esetekben a szűzhártya olyannyira vastag lehet, hogy elzárja a teljes vaginális nyílást (imperforált szűzhártya).

Ez a fajta szűzhártya gátolja a menstruációs váladék ürülését, a behatolást szexuális aktus alatt, vagy bármi más vaginába helyezését. Gyakran orvosi beavatkozás szükséges, azonban ez egy egyszerű kis bemetszéssel korrigálható. Ha a havi váladék felhalmozódik a méhnyálkahártyában, de nincs menstruációs váladék, a vagina megtelhet vérrel, ami visszajuthat a méhhez és emiatt görcsöket okoz, ezért orvosi beavatkozás szükséges.

A cikk folytatását a KamaszPanasz oldalán olvashatjátok.