Kemoterápia, mellékhatás, félelem

A daganatgátló kezelésekkel szembeni legnagyobb ellenérzések okai a mellékhatások: a betegek félnek a kellemetlenségektől, a fájdalomtól és rosszulléttől, a külvilág számára is látható jelektől

A mellékhatások a beteg állapota és a kezelés jellege szerint számtalan formát ölthetnek, ám fontos tudni: nem szükségszerű a kialakulásuk. Azért kell tisztában lenni az eshetőségekkel, hogy valamely tünet előfordulása esetén azonnal jelezni lehessen a kezelőorvosnak, aki segíthet a panaszok enyhítésében. A mellékhatások többsége a beteg, a családtagok és az orvosok együttműködése nyomán jelentősen mérsékelhető.

Aminek nincs mellékhatása, annak hatása sincs - tartja orvosi körökben a szólás. Immár hetven éve gyógyítják, illetve kezelik a daganatos betegségeket különféle gyógyszerekkel, kemoterápiás készítményekkel. A citotoxikus (sejtekre mérgező hatású, sejtpusztító) kezelések célja a tumor méretének minél gyorsabb csökkentése, e cél oltárán azonban számos egészséges sejt is áldozatul esik, ami - betegenként eltérő mértékben - az egész szervezetet megviseli. Ahhoz, hogy megértsük a mellékhatások kialakulásának okát, érdemes tisztázni az egyes kemoterápiás kezelések célkitűzése közötti különbségeket.

Neoadjuváns kemoterápiáról beszélünk, amikor a kemoterápiát a műtét, esetleg sugárkezelés előtt alkalmazzák. Erre általában akkor kerül sor, ha a betegnek nagyméretű daganata van, amelyet sebészileg nehéz eltávolítani vagy megkisebbíteni. A neoadjuváns kemoterápia eredményeképpen a daganat mérete csökkenhet, így könnyebben eltávolíthatóvá válhat, s a műtét során kevésbé kell érinteni a daganat környezetében lévő egészséges szöveteket, vagyis kevésbé kiterjedt műtétre is nyílhat lehetőség.

Az adjuváns kemoterápia célja a műtétet, esetleg a sugárkezelést követően a szemmel nem látható kicsiny áttétek eltávolítása. Ezek a daganatsejtek ugyanis a nyirokutakon, illetve a vérárammal az elsődleges daganat helyétől távolra is eljuthatnak és megtapadhatnak, ezért az adjuváns kemoterápiával csökkenthetik annak kockázatát, hogy a műtét ellenére a szervezetben maradt rákos sejtek kiújulást vagy áttétet okozzanak. Adjuváns kezelés során rendszerint több gyógyszert kombináltan alkalmaznak, a lehető legnagyobb dózisban, amelyet a beteg még tolerál. Az adjuváns kezelést általában az operációt követő 3-6 hétben kell elindítani.

A palliatív kemoterápia immár elsősorban nem a gyógyítást célozza: az előrehaladott rákbetegség esetén, amikor sem műtéttel, sem sugárkezeléssel nem érhető már el daganatmentes állapot, a gyógyszerezés célja a tumor(ok) méretének csökkentése, ezzel a panaszok mérséklése, az életminőség minél további elfogadható szinten tartása és az élet meghosszabbítása.