Kis Grófo: Megéreztem édesapám haláltusáját

Két hónapja mély hallgatásba burkolózott és próbált csendben gyászolni Kis Grófo és családja. A néhai Kozák Lászlóban mindig életvidám férjet, nagypapát és édesapát veszítettek el, a hazai roma zenei kultúra pedig a koronázatlan királyát siratja. A 49 éves Nagy Grófo koronavírus miatti váratlan halála feldolgozhatatlan szerettei számára, szintén zenész fia, Kis Grófo ma is nagyokat nyel, amikor édesapjáról kérdezik. A fiatal énekes először a Tények Plusznak, majd a Borsnak emlékezett a családfőről, akinek távozását megérezte... 

– Édesapám után én is elkaptam a koronavírust. Ugyanabban a kórházban feküdtünk mindketten, csak ő sajnos az intenzív osztályon. Én napról napra egyre jobban lettem, nagyon bizakodtam, hogy nála ugyanígy lesz.

„Kilenc napig nem is volt rossz érzésem, mindig imádkoztam érte, a tizedik napon viszont képtelen voltam elaludni. Forgolódtam, nyűgös voltam, mire hajnalban szóltak, hogy édesapám szíve leáll”

– csuklott el Grófo hangja, amikor munkatársunknak felidézte a történteket. 

Mint kiderült, a nyugtalan éjjelen Nagy Grófo életé­ért küzdöttek az orvosok, mindössze pár tíz méterre fiától, akit édesapja visszafordíthatatlan szívleállásáról reggel szerzett tudomást. Az énekes azonnal átfutott az intenzív osztályra, hogy még utoljára láthassa az édesapját.

Nem engedtek be hozzá, csak üvegen keresztül láthattam, de megvárt. Senkinek nem kívánom ezt az érzést, de hiszem és tudom, hogy ő már jó helyen van. 

Ahogy azt a Bors korábban már megírta, Nagy Grófo de­cemberi temetése után a család még egy megemlékezést tervez, méghozzá a családfő 50. születésnapjára.

– Édesapám már szervezte a júniusi születésnapját. Több mint ezerfős eseményre készült, nagyon-nagyon várta, úgyhogy amennyiben a szabályok addigra lehetővé teszik, szeretnénk méltóan megemlékezni róla – mondta Kis Grófo, akinek gyermekei, hite s édesapja üzenetei segítenek átlendülni a mélyponton. 

– Ő mindig itt van ve­lünk, ebben mi nagyon erősen hiszünk, hiszen ebben a gondolatiságban nevelkedtünk ál­tala is, és hogy a halál után mennyország következik. Ő már nagyon boldog odafenn, s ezt meg is szokta üzenni: álmaimban rendre vakító fehérség és bol­dogság képében jelenik meg.