Harkányi Endre: Nem így képzeltem el a nyugdíjat

– Mai napig járok a Vígszínház előadásaira. Nagyon mulatságos végignézni azokat a darabokat, amiket újragondoltak, mióta én már nem vagyok ott – kezdte a Borsnak Harkányi Endre.

– 1957 óta játszottam színházban, filmekben, szinkronban, és eljutottam addig a pontig, hogy már nem hiányzik. Nem vagyok már abban a szellemi, kori és fizikai állapotban, hogy játszani tudjak. Nem szeretnék már tanulni. Filmeket nézek, olvasok, nézem a régi videókat az előadásokról és arra gondolok, mennyi mindent éltem meg. Egyáltalán nem így képzeltem a nyugdíjat – mondta, de egyből ki is javította magát – bár a nyugdíj nem jó szó. Annak rossz a felhangja. Visszavonultam. Lehoczky Zsuzsa után szabadon, visszavonultam még szépen és épen, hogy csak boldogan tudjak visszaemlékezni az életemre.

Újságírónk megkérdezte tőle, mivel tölti azóta a hétköznapokat és mik a tervei a jövőre nézve.

– Van egy lakásom a Balatonon. Azt szeretném kicsit szebbé tenni, csinosítgatni. Összejárok a barátaimmal, és úgy érzem, még arra is lesz lehetőségem, hogy meglátogassam a külföldi rokonaimat. Vagy én megyek, vagy ők jönnek, de mindenképp jó lenne találkozni. Sokan azt hiszik, hogy visszavonulni erről a pályáról könnyű. Imádtam játszani. Imádtam gyerekeknek játszani és látni, hogy egy másik világba vezethetem be őket. Semmi sem olyan már, mint amilyen volt. Nem mondom, hogy nincs űr az életemben augusztus óta, de mindent megteszek azért, hogy lehető legjobb tudásom szerint töltsem ki – tette hozzá a művész.