Forgács Gábor: Orvosi csoda, hogy élek – interjú

Hogy van most?

Az utolsó egy év főszereplője gyakorlatilag a betegségem volt. Időnként halljuk, hogy hol ez, hol az rákos lett, vagy el is ment emiatt, de ha velünk fordul elő, akkor furcsa változatban éljük meg. Minden hír, ami ezzel a betegséggel kapcsolatos volt, rólam szólt. Nekem ez az egy év hitetlenül sok tapasztalatot adott saját magammal kapcsolatban. Hogy mennyit bírok és tűrök el muszájból, vagy a saját akaratomból. Elkényeztetett egyke gyerek voltam, ezért állan-dóan meglepetéseket okoztam magamnak azzal, hogy mi mindent meg tudok csinálni, pedig azt hittem, ezekre nem vagyok képes. Többször voltam a gödör szélén, de az orvosok mindig visszarángattak onnan. 

Szerencsés, a családja mindvégig ön mellett állt.

Rengeteg támogatást kaptam a lányomtól, az unokáimtól és a páromtól. Amikor csak tehette a lányom, Bea, bejött a kórházba. Állandóan ökörködtünk, nekünk ez a lételemünk. Mi ketten valami fantasztikus módon imádjuk egymás, a cukkolást is elvárjuk egymástól. A betegségem miatt egészen más oldaláról ismertem meg a családomat, elképesztő módon mellettem álltak. A párom, Ildikó nagyon rosszul viselte, hogy nem vagyok otthon, sokszor hívott fel sírva azzal, hogy Gabi, gyere már haza. 

Egy percre sem veszítette el a legendás humorérzékét?

Inkább elhülyéskedtem az egészet. Sztorizgattam, szétdumáltam magam. Valamilyen szinten segített, de elsősorban orvosi csoda, hogy élek. Úgy voltam vele, ha nem sikerül, akkor elmegyek máshová körülnézni. Gyakorlatilag a halál az egyetlen igazságos dolog az életben, mert mindenkit utolér. Legfeljebb az nem igazságos, hogy ki mikor, meg hogyan megy el. Ráadásul a koporsón nincsenek zsebek, tehát semmit sem tudunk magunkkal vinni. 

Átértékelte az életét?

Nincs miért. 72 csodálatos évem volt, mielőtt jött a rák. Mindig azt csinálhattam, amit szerettem, és abból fenn tudtam tartani magam. Rengeteget szerepeltem a tévében és a rádióban. Rettentő szerencsésnek mondhatom magam, csak a lottóra dobtam ki egy csomó pénzt az ablakon. Az 1972-es Ki mit tud? országos sztárrá tett. Irodagép-műszerészből lettem énekes. Koós Jánostól Hofi Gézáig az akkori szórakoztatóipar sztárjaival dolgozhattam együtt. Utána bekerültem a Vidám Színpadra, ahol többek közt Lorán Lenkével, Csala Zsuzsával, Csákányi Lászlóval közösen szerepeltem. Ha este hétkor kezdődött az előadás és én fél hatkor még nem voltam ott, csörgött a telefon. Alfonzó megkérdezte, hogy Gabikám, hol a fenében vagy? Semmit az ég egy adta világon nem kellett átértékelnem. Amit elrontottam, ami esetleg nem úgy sikerült, az mind jó volt úgy, mert ahhoz képest tudtam értékelni, amikor aztán elértem valamit. Nem tartozom azok közé, akik hatalmas barátságokat ápolna. Én nem másokkal, hanem családon belül szoktam összejárni. 

Nem gondolkodott azon, hogy nyugdíjba menjen?

Ez fel sem merült még bennem. Anyagilag sem engedhetem meg magamnak, mert a nyugdíjam a vicc kategóriába tartozik. Spóroltam a nyugdíjaséveimre, de a betegségem gyakorlatilag elvitte a tartalékaimat, nem tudtam dolgozni. Most több szinkronstúdióba járok, olyan öröm, hogy azt elmondani nem tudom. Tévénézés közben előfordult, hogy azt mondtam a páromnak, ezt a szinkront nem lehetett könnyű megcsinálni. Ő pedig teljesen elképedve azt válaszolta: De hisz ez te vagy. Bár szerepelni nem szeret, ha egy mód van rá, elkísér mindenhová. Mellettem van tizenöt éve. Hivatalosan nem vagyunk házasok, de mindenhol a feleségemként mutatom be. Nagyon összenőttünk.

Milyen terveket és vágyakat dédelget a jövőre nézve?

Nem írtam bakancslistát. A Magyarok Világszövetségének köszönhetően beutaztam a világot, úgyhogy Debrecennél messzebbre már nem akarok eljutni. Azt viszont nagyon szeretném, ha az unokáimmal sokkal több időt tölthetnék. 

Névjegy

Született: 1947. december 30., Budapest

színész, humorista

Irodagép-műszerész szakmát szerzett. 1972-ben a Magyar Televízió Ki mit tud? vetélkedőjében tűnt fel egy jódliszámmal. Ettől kezdve sorra jöttek a fellépések. Koós János hatására kezdte el humorral fűszerezni az előadásait, akivel három évig dolgozott együtt. Szerepelt a Békés Megyei Jókai Színházban, majd a Vidám Színpad és a Mikroszkóp Színpad tagja volt. Azóta szabadúszó. Több filmben és tévéműsorban szerepelt, kiváló szinkronszínész. Basszusgitárosként tagja volt Magyarország első színészzenekarának.
Díjai: Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszt (1997), Pepita-díj (2011).