Dancs Annamari: Egyedülálló anya lettem - interjú

Hamarosan kezdődik a Csárdáskirálynő trieszti előadása olasz nyelven. Hogy érzi magát? 

Mindig van bennem egy kis izgalom, főleg ha külföldön játszunk, hiszen nem biztos, hogy minden szavunk vagy poénunk úgy szól, mintha magyarul játszanánk. Első szerepem volt a Budapesti Operettszínházban, azóta négy nyelven játszottam: magyarul, románul, németül és most olaszul. Hihetetlen, amit a társulat az utóbbi hetekben véghez vitt: szinte senki sem tud olasz nyelven, ám hetek alatt mindenki annyira megtanulta a szerepét, mintha helyi színész lenne. 

És ha Dancs Annamarit, a nőt és az édesanyát kérdezem ugyanerről?

Kifejezetten jól. Túl vagyok egy nehéz időszakon és új életet kezdtem. Hozzá kellett szoknom az új helyzethez, az egyedülálló anyasághoz. Hazudnék, ha ez nem járna hatalmas küzdelemmel, de amikor ránézek a kisfiamra, Ádámra, akkor rájövök: minden percét nagyon élvezem. 

A közelmúltban közös utazáson volt a kisfiával. 

Igen, nemrégiben Manchesterben léptem fel, a Góbé Fesztiválon. Hatalmas örömmel és lelkesedéssel vártak a he­lyiek a koncertemen. A kisfiam is megnézett, nagyon tetszett neki, és még egy kis városnézésre is maradt időnk. 

Tervezi, hogy a jövőben együtt utaz­zanak a turnékra Ádival? 

Igen. Már most nagyon látszik rajta, hogy érdeklődik a színház iránt, de messzemenő következtetéseket nem akarok levonni. Az évben több külföldi fellépésünk is lesz a színházzal, lehet egy-kettőre elviszem magammal. Amikor nem tudom, akkor a szüleim fognak rá vigyázni. 

Ahogy korábban említette, nehéz időszakon ment keresztül. Honnan merített ehhez erőt? 

Nagyon szerencsés ember vagyok, a szüleim nagyon sokat segítettek, akik maguk is rettenetes erős emberek, megedzette őket az élet. Úgy érzem, szerencsés vagyok, és a jóisten figyel rám. 

Több darabját visszavette az utóbbi időszakban a Budapesti Operettszínházban, hogyan tervezi a közeljövőt? 

Szülés után úgymond félállásban jöttem csak vissza. Folyamatosan találnak meg a feladatok, amiért nem győzök hálás lenni a színház vezetőségének, túlvállalni persze nem akarom magam, egy nap „sajnos” csak 24 órából áll. A trieszti turné után a nyár számomra egyik legkedvesebb fellépése a Budavári Palotakoncert lesz augusztus elején, ahová két év után térek vissza. 

Bombasztikus formában van. Ho­gyan csinálja? 

Az élet megoldotta, és a kisfiam a legjobb fitneszedző. A szoptatás alatt nem énekelhettem, és a visszaállásra is komolyan fel kellett készülnöm, „újratanultam” lélegezni a helyes hangképzéshez, illetve formába kellett magamat hozni, de egy olyan kis örökmozgó mellett ez nem volt nehéz.

Végezetül, mi az az anya-fiú program, ami csak és kizárólag az önöké? 

A közös reggelek. A hajnali tápszerét mellettem eszi meg az ágyban, az összebújást mi ketten pillangóetetésnek hívjuk. Ezt a kis rituálénkat semmiért sem cserélném el.