Nem akármilyen munkára jelentkezett Nagy Feró, ájultan esett be az ágyba utána
Bár a Beatrice alapító frontembere évtizedek óta a színpadon áll, korántsem ismeretlen számára a kőkemény, fizikai munka sem. Nagy Feró május 1-je kapcsán idézte fel lapunknak a múltba vesző, de picit sem halvány emlékeit azokból az évekből, amikor hajnaltól estig vagonszámra lapátolta a szenet.
A munka ünnepe, vagyis május 1-je ma már egészen mást jelent, mint annak idején az úgynevezett átkosban. Most önként megyünk majálisozni, akkoriban pedig a kicsiktől a nagyokig, mindenkinek kötelező volt a megjelenés a felvonuláson, ahol, ha budapesti volt az ember, maga a „nagyvezér” integetett neki a Hősök terén felállított, monumentális pulpitus tetejéről. Aztán jöhetett a sör és a virsli, vagy a csatos bambi és a vurstli. Nagy Feró belekóstolt mindegyikbe, de nem mindig élvezte a munka ünnepe körüli felhajtást.
Nagy Feró: „Ez volt a kötelező kör, mielőtt felülhettem a körhintára, hát lengettem a kezem lelkesen”
„Gyerekkoromban apám minden évben kézen fogott és mentünk családilag a Hősök terére felvonulni. Bevallom, nagyon élveztem, de ha jól emlékszem, csak a bambi, a virsli és a vurstli vonzott.
Sosem értettem, hogy miért kell visszaintegetnünk a bácsiknak, akik valami magas emelvényről figyeltek minket, de ez volt a kötelező kör, mielőtt felülhettem a körhintára, hát lengettem a kezem lelkesen.
Később, amikor már ipari tanuló voltam, sokat kopott a munka ünnepének varázsa. Pláne, mert kötelező volt a megjelenés. Azt hiszem, akkor szerettem meg újra a május 1-jét, amikor a gyermekeimmel mehettem a majálisra. Most pedig egyenesen imádom, amikor az unokáim kísérnek el” – kezdte lapunknak Nagy Feró, akinek bizony bőven volt viszonya a munkához, sőt a kemény fizikaihoz is.
„Lenin szavai izmok formájában váltak valósággá rajtam”
„Ha jól emlékszem, Lenin szerint a fizikai munka valami olyasmi, ami jólesik az embernek és jót tesz a szervezetének. Nos, ha rengeteg mindenben nem is, ebben igaza volt az öregnek. Nem is baj a munka megünneplése, hiszen az tartja mozgásban a világot és nem az okoskodás. Én abban a szellemben nevelkedtem, hogy munkával lehet előre jutni, legyen az szenes vagonrakodás, vagy a zene. Az, hogy az utóbbihoz van némi közöm, remélem, köztudott, de hogy az utóbbit is jól ismerem, azt szerintem kevesen tudják” – mesélte a Beatrice frontembere, aki részleteket is elárult a főiskolai évei alatt végzett munkáról. „Voltak időszakok, amikor a szüleim nem tudták olyan intenzitással támogatni a tanulmányaimat, ahogyan azt én szerettem volna. Nos, ilyenkor jelentkeztem szénlapátolásra. Kora reggeltől vagonszám pakoltam a szenet, majd szinte ájultan estem be az ágyamba, hogy másnap kezdjem előröl a melót.
Hulla voltam, de szerettem csinálni és nagyon büszke is voltam magamra.
Nem beszélve arról, hogy Lenin szavai izmok formájában váltak valósággá rajtam. Egyébként, még ma sem vetem meg a fizikai munkát. Hatszáz négyszögöl a kertünk, ahol a fűnyírás is komoly meló. Éppen most lettem készen egy kétnapos gürizéssel, így most nagy elégedettségemre szolgál, ha szétnézek” – tette hozzá Nagy Feró.
