„Már a próbákon igyekeztem megszokni a megszokhatatlant” – Itt a vége, a Hungária nem tervez több bulit

Még ma is százezreknek párásodik be a szeme, amikor eszükbe jutnak azok a nosztalgikus pillanatok, amikor először vették fel a fekete lakkcipőt vagy a pöttyös szoknyát, és ropták a rock 'n' roll ritmusaira a művelődési házakban. Talán soha senki sem volt annyira sikeres hazánkban, mint a Hungária, akik ha kiléptek a színpadra, férfiak és nők, kicsik és nagyok egyaránt sikoltoztak. A jampiságnak annak idején egy egész országot sikerült megmozgatnia, a sikerszéria azonban hirtelen félbeszakadt, és kettétört az álom: a zenészek külön utakon folytatták.

Mint az közismert, 1983-ban egy belső konfliktus miatt szétszéledtek a Hungária akkori tagjai. Szikora Róbert még 1982-ben elhagyta a zenekart, mivel Fenyő Miklós megtudta róla, hogy álnéven, Bob Lan­ky­ként zenét szerzett Szűcs Judithnak. Szikora néhány éve beszélt erről az Origónak.

— A zenekar grémiuma kívánt megfegyelmezni, eltiltani az egyéb munkától. 

(…) Én nem Fenyő Miklós miatt jöttem el, hanem az egész Hungária együttes zárt ki engem, és tette lehetetlenné a helyzetemet — mesélte akkor Robi. 

Szikora helyére érkezett Flipper Öcsi és Zsoldos Gábor Dedy. 1983-ban egy nyugat-berlini turnét követően feloszlott a csapat, így végül egy csapásra szertefoszlott az amerikai álom, amit Magyarországon éltek a fiatal, sikeres zenészek. Fenyő Miklós szólóprodukcióval, Szikora Róbert az R-Góval, míg a többi zenész a Dolly Roll formációval folytatta a karrierjét.

A Hungária nem tervez több koncertet, a Jóistenre bízzák helyette

Az igazi nagy visszatérésre egészen 1995-ig kellett várni, amikor újra összeállt a Hungária, és közel százezer ember előtt felejthetetlen koncertet adtak abban a Nép­sta­dion­ban, ahol előttük korábban a Queen és a Guns N’ Roses lépett fel. Ekkor az egész ország szíve egy emberként dobbant meg újra, hiszen a kö­zön­ség­ked­venc zenekaruk ismét egységesnek tűnt – ám többé nem álltak hivatalosan Hungáriaként az ország legnagyobb koncerthelyszínének színpadán. Azonban tavaly megtört a jég: bejelentették, hogy érkezik a Puskás Arénába egy hatalmas koncert Hungária – Most vagy soha! címmel. Óriási érdeklődés övezte ezt a történelmi jelentőségű eseményt, hiszen ismét összeállt az az együttes, amely annak idején lefektette a hazai rock 'n' roll alapkövét. Az őrületet hosszas próbafolyamat előzte meg, ahol közel 30 év után úgy folytatták a közös munkát, mintha abba sem hagyták volna.

— Mi már 1995-ben elástuk a csatabárdot, és nem civakodtunk többet. 

Azért nem voltak Hungária-bulik, mert nem voltak meg a feltételek ahhoz, hogy össze tudjon jönni. Ha valaki nézte a színpadi képet, akkor láthatta, hogy milyen volt a produkció. Mi nem tervezünk koncerteket, hanem a Jóisten ad egy lehetőséget egy embernek, aki megkeres minket, hogy van rá képessége, pénze és tudása: vágjunk bele. 

— kezdte Szikora Róbert a HOT! magazinnak.

„Már a próbákon igyekeztem megszokni a megszokhatatlant”

Hosszas folyamat előzte meg azt az elképesztően látványos és maradandó show-t, amit a közönség június elsején láthatott a Puskásban, ehhez pedig kellett a formáció tagjainak összetartó ereje, illetve az is, hogy a korábbi konfliktusok ellenére képesek voltak egymásnak baráti jobbot nyújtani és mosolyogni.

— Már a próbákon igyekeztem megszokni a megszokhatatlant, hogy újra négyen, együtt állunk a színpadra azokkal, akik a társaim voltak, akikkel elindítottam a sikeres karrieremet. A legmeghatóbb pillanat az volt, amikor a LED-fal mögött álltunk, és megfogtuk egymás kezét, mint az óvodások. 

Egymásért voltunk abban a két és fél órában, és ha nekem sikerem van, azt a többieknek is köszönhetem. Gyakorlatilag minden összeadódott, ráadásul amikor a végén álltunk, és a közönség egy emberként kiabált, ott visszajött egy rég nem tapasztalt érzés. 

— árulta el az R-Go frontembere.

„Ez messzemenően csodálatos időszak volt mindannyiunk életében”

A végeredmény pedig önmagáért beszél, hiszen ez volt az idei év egyik legnagyobb eseménye, és a rajongók kíváncsian várták, hogy ennyi év kihagyás után hogyan fest a színpadon a kedvenc zenekaruk. Aki ott volt azon a napon, biztosan hatalmas mosollyal és kizárólag pozitív élményekkel távozott a stadionból, hiszen azt kapta, amiért annak idején beleszeretett a Hungáriába.

— Igazi nosztalgikus pillanatok voltak. 29 évet vártunk rá. 

Ahhoz, hogy már a próbákon komolyan vegyük magunkat, kellett, hogy lebegjen előttünk egy cél. 

Ez egy messzemenően csodálatos időszak volt mindannyiunk életében. A banda nevében köszönöm a Broad­way­nek és a koncert rendezőjének, Verebély Marcinak a munkájukat — zárta szavait Robi.