Rékasi Károly: Nem szégyellem, sírtam, mint a záporeső

A kíváncsiság hajtotta Rékasi Károlyt, amikor megérkezett a TV2 Farm VIP műsorába. A népszerű színész egyik legnehezebb feladata az volt, hogy hosszabb ideig nélkülöznie kellett a feleségét, Pikali Gerdát és a fiát, Zsigmondot.

– A hozzám legközelebb álló emberekkel szeretem megosztani azt, hogy mi történik velem. Többször kaptam magam azon, hogy láttam valami szépet, például egy gyönyörű napfelkeltét, és legszívesebben nyúltam volna a telefonomhoz, hogy meg tudjam mutatni nekik, de erre ugye itt nem volt lehetőség. Ilyen hosszú ideig még nem voltam távol Gerdától és a fiamtól. Ez egy igazán erőt próbáló feladat volt – kezdte a hot! magazinnak Károly. – Gerda óvott engem ettől a szerepléstől, attól tartott, hogy lesznek olyan helyzetek, amelyeket nem lesz könnyű átélnem. Bevallom, többször eszembe jutottak ezek a mondatok, és magamban elismertem, hogy „milyen pontosan láttad ezeket, Gerda!”

Rékasi Károly összeomlott

Károly több dolgot is megtudott magáról a farmon töltött idő alatt. Ilyen volt például az, hogy konfliktushelyzetben képes elfogadni a másik álláspontját, illetve azt is, hogy érzelmileg mennyire megviseli, ha nem sikerül egy feladat.

– Volt olyan pillanat, amikor nem láttam át, hogy bármiben is hibáztam volna, mégsem sikerült a feladat, és összeomlottam. Nem akartam csalódást okozni azoknak az embereknek, akik szeretnek, és akik bíznak bennem. Ez nagyon pokoli érzés volt. Nem szégyellem, sírtam, mint a záporeső. Egész életemben igyekeztem férfi módjára viselkedni és másoknak támaszt nyújtani, de amikor ennyire mély érzések találnak meg, akkor nincs felvett viselkedési forma. Akkor nincs az a sztereotípia, hogy egy férfi nem sírhat – mesélte.

„Azt éreztem, hogy valami megfojt”

A sok felhalmozódott érzelem azonban még akkor is tombolt benne, amikor a forgatás véget ért. Felesége, Gerda pontosan tudta, mivel segíthet férjének.

– Annyira megrázott, hogy amikor már Gerda mellett lehettem, még akkor is voltak olyan éjszakák, amikor felugrottam az ágyból, és elkezdtem leszedni a kezemről a gyűrűmet meg a karperecemet, amit a fiamtól kaptam. Majdhogynem letéptem ezeket magamról, mert úgy éreztem, hogy megfulladok, és ezek a dolgok megölnek. Volt, amikor ki kellett mennem és kinyitnom az összes ablakot, mert azt éreztem, hogy valami megfojt.

 – mesélte kendőzetlen őszinteséggel. – Gerda ezt látta rajtam, ezért egyik este leült velem szemben, megfogta a kezem, és azt mondta, hogy ezt most le kell zárnunk: mindketten pakoljunk be egy bőröndbe, mert reggel felszáll velünk egy repülő, ami elvisz bennünket a tengerpartra.

A házaspár Montenegróba utazott, ahol egy hetet töltöttek. Károly az utazás végére már teljesen kiegyensúlyozottnak érezte magát.

– Nem ment azonnal, néhány nap kellett, mire letisztultam és magamhoz tértem. Óriási ajándék volt ez Gerdától. Olyan nyitott könyv vagyok neki, és annyira ismeri az összes gondolatomat és érzésemet, mint amennyire talán még én magam sem. Gerda és a fiam összedolgoztak azért, hogy segíteni tudjanak rajtam, például sosem hagytak egyedül. Úgy alakították a napirendjüket, hogy valamelyikük mindig mellettem legyen. A legcsodálatosabb dolog az, hogy ők vannak nekem.