Kovács Áron: Tervben van az esküvő

Hogyan érezte magát az Észbontók 11. évadának forgatásán?

Kovács Áron: Parádés volt! Tíz év után is tudunk meglepetést okozni, nevettetni. Jelentkezőkből sem volt hiány, az „alternatív gondolkodók” tárháza kimeríthetetlen. Reménykedtem benne, hogy menni fog például az, hogy merre van észak és dél – de nem! A műsor idén is hozza a „várt váratlant”.

Mi lesz a műsor legizgalmasabb része?

K. Á.: Csütörtökönként párcsere lesz. Idén is egy ismert női- és férfi páros fog megküzdeni egymással a hét folyamán. De csütörtökön egy-egy tag helyet cserél. Az összegyűjtött pontokat az egyik eredeti páros fogja végül bezsebelni. Tehát aznap az egyik pár 0 ponttal végez, míg a másik mindent visz.

Ön az összes feltett kérdésre tudná a választ? Magas az IQ-ja?

K. Á.: Nem vagyok biztos benne, hogy például a Zöld-foki-szigeteket jó helyre tudnám rajzolni a térképen. De a kérdések 99 százalékára azért tudtam a választ. 130 feletti az IQ-m, így Mensa-tagnak számítok. De azt gondolom, hogy ebben a versenyben nem annyira az intelligencia számít, hanem inkább a műveltség. Azt is szoktuk mondani a műsorra, hogy ez egy „műveletlenségi vetélkedő”.

Volt olyan versenyző, aki meglepetést okozott?

Voltak kiemelkedő megnyilvánulások, óriási csillanások. Csak épp nem az adott kérdéssel kapcsolatosan…

Fontos szempont az intelligencia a társas kapcsolataiban?

K. Á.: Az alapvető intelligencia fontos. A műveltséggel megengedőbb vagyok, az behozható. Ami a legfontosabb számomra, az az érvekkel való kommunikáció, amit nem az indulat vezérel.

Tudja ehhez tartani magát Ön is?

K. Á.: Szeretek vitatkozni. Ilyenkor csillog a szemem, emelt hangon beszélek. De ez nem az indulat miatt van, csupán az előadásmódom dinamikus, elkap az élvezet. Sajnos, a vitakultúra nagyon fejletlen Magyarországon, sok társas kapcsolatban ott megy el a fókusz, hogy behozzuk az érzelmeket, és nem érveket hozunk fel. Sokan nem ismerik a formális logika és érvelés szabályait.

A gyermekeivel való kommunikációban is mindig érvekre támaszkodik?

K. Á.: Teljes mértékben! Kezdetektől érvekkel nevelem őket, és nem tekintélyből. A 15 éves fiammal elképesztően jó a kapcsolatunk, pont ezért. Mindent elmond és mindenről tud. Kiskoruktól kezdve mindig azt mondtam, hogy: ne csináld, mert… ne fogd meg, mert… Ezt elfogadja, és másoktól is elvárja, hogy magyarázatot kapjon.

És a nyolcéves lánya?

K. Á.: A lányom duzzogósabb, sértődötten a plafonon van és nem lehet leszedni onnan. Látom benne a későbbi nőt, aki majd a férjével is indulattal beszél. Ismerem, és nem kedvelem azt a nőtípust. Ezért tudatosan leállítom, és dolgozom rajta, hogy ez változzon. Célom, hogy a gyermekeimet ne lehessen tekintéllyel megvenni, vagy az asztalról lesöpörni.

Mi a helyzet a párkapcsolatával?

K. Á.: Tudatosan védem a mátkám és a magánéletem. Közel négy éve együtt vagyunk, nem titkoljuk el a kapcsolatunkat, de nem is rakjuk kirakatba. Sokszor hívnak páros műsorokba, de én nem akarok falovon, karddal lufikat ütögetni. Mi nyerő páros vagyunk akkor is, ha ezt nem látják a tévében.

De valójában ez nehéz helyzet, mert a mátkám olyan nő, akivel nagyon szívesen elbüszkélkednék. Kettős érzés. Kicsit olyan, mint titokban átúszni a Csendes-óceánt.

Mátkájának nevezte a párját. Tervben az esküvő?

K. Á.: Komolyak a szándékaim. Tervben van az esküvő, de ennek a részleteit megtartanám az intimitásnak.