Testvére elvesztése nagyon megviselte Demjén Ferencet

Aki a hatvanas években egy kicsit is nyitott volt a beat zenére, annak nem kell bemutatni a két lázadó zenei tehetséget, Demjén Istvánt és Demjén Ferencet, akik 1964-ben Komár László és Zalatnay Cini kilépése után becsatlakoztak a Dogs zenekarba, majd 1967-68-ban a Liversing csapatát erősítették, 1968-tól viszont önállósodtak, megalakították a Meteor zenekart. Az együttest rendhagyó módon, csupán egyetlen nyári szezonra hozták létre, Tihanyban a révnél, a Motel éttermében léptek fel minden este. 

A fivérek tele voltak tettvággyal, mindent megtettek annak érdekében, hogy jó zenét csináljanak. Szekrénypolcokból készítették el például a saját gitárjaikat, és még az elektronikát is ők berhelték hozzá… A hangszerek jól szóltak, olyan jól, hogy a nyári zenekar egyik slágere, a „Kívánj Te is nekem szép jó éjszakát!” akkora sláger lett, hogy a zenekar felbomlása után is évtizedekig játszották a rádiók. 

Egyetlen alkalommal mesélt csak a testvéréről 

„Négyen vagyunk testvérek, nagyon rendezett családi környezetben nőttünk fel. Köztünk gyerekek között nagy volt a korkülönbség, de azért mindig jól megértettük egymást. István bátyámmal több zenekarban zenéltünk együtt, ő nagyon tehetséges volt, hangját a papától örökölte, de nyolc évvel idősebb nálam és valahogy belefáradt az egészbe” – nyilatkozott korábban a testvéréről Demjén Ferenc, aki egyébként ritkán mesél a családi életükről. 

Az egyetlen alkalom, amikor hajlandó volt kitárulkozni az a róla készült porté-könyvben történt meg. Ómolnár Miklós: Demjén Ferenc, Álmok könyve című írásában, amely Demjén Ferenc 75. születésnapjára készült, a zenész hajlandó volt részletesen mesélni a gyermek és fiatalkoráról. A 2021 novemberében megjelent könyvben a művész így mesélt: 

„Szerencsére a szüleink valami hihetetlenül jól tolerálták a sok bolondságot. Szerintem látták, hogy ettől vagyunk boldogok, így érezzük jól magunkat, hát ránk hagyták. A bátyámra meg énrám, mert akkoriban teljesen együtt mozogtunk. Talán azt gondolták, hogy majd kitomboljuk magunkat és megkomolyodunk. Az igazság az, hogy az első nagy sokkot a bátyám okozta, amikor otthagyta az egyetemet, ami azért megrázta a családot, különösen apámat, aki persze eleinte úgy gondolta, hogy a fiai folytatják az ő pályafutását. Nekem már könnyebb dolgom volt a bátyám okozta megrázkódtatás után. Talán azt gondolták, ha hagyják, hogy kitomboljuk magunkat, akkor előbb észhez térünk.

Amiről nem beszéltek...

„Nem csoda, hogy a bátyám, aki akkor már családot alapított, nem sokkal később otthagyta a zenélést. Ebből legfeljebb a leghíresebb, legnépszerűbb zenekarok tudtak megélni. Ők is csak akkor, ha volt egy pénzesebb apa gyereke a zenekarban, aki meg tudta venni a drágább cuccokat, erősítőket – mesélte Rózsi a könyvben. 

– A bátyám ma már 83 éves, és nem tudom, hogy megbánta-e, hogy kiszállt. Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem. Erről nem beszélünk. 83 éves, ma már idősebb, mint az apánk, mikor meghalt.”

A két testvér már soha többé ne tudja tisztázni ezt a kérdést, Demjén István 83 éves korában, április hetedikén hunyta le örökre a szemét. 

Lapunk információi szerint Rózsit nagyon megviselte a testvére elvesztése, hiszen közel álltak egymáshoz. Éppen ezért nem is kívánt nyilatkozni a témában, érthető, hogy a gyászát szeretné megtartani magának.