Pápai Joci: Szeretnék fiatal nagypapa lenni

Nagyon kedves volt, amikor az interjú kapcsán megkerestem.

Ez egy velem született kedvesség, még csak ilyen nevelést sem kaptam. Talán az apámtól örökölhettem. De kemény is tudok lenni, ha olyan energiákat érzek magam körül.

Ha már az édesapjánál tartunk, mit szólt ahhoz, hogy nem érdekelte a tanulás?

11 éves koromtól kezdve nem nagyon tudtak engem irányítani a szüleim. Igazi utcagyerek voltam, aki bandázott. Iskolába is jártam persze, mindig görbültek a jegyeim a kettes irányába, de gyerekkoromtól kezdve énekesnek készültem. Inkább a sportról, a zenélésről és a csajozásról szól az életem. Olyan fiú voltam, aki megélte a dolgokat. Ilyen tekintetben nincs hiányérzetem. Azt hiszem, emiatt is vagyok ilyen határozott ember.

Ön következetes a gyerekeivel?

Próbálok az lenni, de elég laza apa vagyok. Zalán 11 és fél éves, viszonylag korán belépett a tinédzserkorba, és mint minden tinivel, vele is lesznek problémák. A lányom, Hanna 17. Vele nemrég elbeszélgettem, mielőtt elkezdett bulizni járni. Nem tiltottam meg neki, hogy elmenjen, megbízom benne. De azt mondtam, ha hibázik, azért vállalni kell a felelősséget. Nagyon okos és kiegyensúlyozott lány.

Zalán és Hanna büszkék az édesapjukra? 

Ezt így sosem mondták ki, de nagyon remélem, hogy apaként nem véreztem el, és hogy velük kapcsolatban mindig a legjobb döntéseket hoztam. Talán a legfontosabb az életemben, hogy családfenntartóként és férfiként is megfeleljek a szeretteimnek. Magamnak már nem olyan könnyű, mivel maximalista vagyok. 

Volt már olyan, hogy Hanna hazahozta az egyik udvarlóját bemutatni?

Még nem történt ilyen. 

Az anyukája 15 évesen ment hozzá az édesapjához, 17 évesen pedig megszülte a testvérét. El tudnád képzelni magát a közeljövőben nagyszülőként? 

Szeretnék fiatalon nagypapa lenni. Imádjuk a feleségemmel a gyerekeket, de nyilván nem az a cél, hogy Hannának idő előtt gyereke legyen. Nem tartjuk a roma hagyományokat, ahol a lányok gyakran korán szülnek.

Miért nem?

Mi mindig abban voltunk a legjobbak, hogy próbáltunk minél jobban beilleszkedni a társadalomba.

Tavaly töltötte be a 40-et. Minden életszakasz-váltás a számvetés ideje is egyben. 

Én is tartottam számvetést. De nem tudtam jól leszűrni, hogy mit értem el. A sikerek kapcsán biztos van még feljebb, bár azt gondolom, már eddig is komoly rekordokat döntöttem meg. Elég csak az Eurovíziós Dalfesztiválra gondolni. Szép családom van, úgy nevelem a gyerekeimet, ahogy megálmodtam. Nem tudom, hogy érdemes-e állandóam hajszolni a sikert, és elmenni olyan dolgok mellett, amik lehet, hogy sokkal fontosabb. Próbálok fejlődni. 

Mi az, amiben még fejlődnie kell?

Kiélvezni a pillanatot, és a jót a jelenben. Ez annak is köszönhető, hogy nagyon hirtelen jött a siker és tényleg nem volt időm feldolgozni. Onnantól kezdve eléggé felgyorsult minden. 

Sokat imádkozott a siker érdekében. Egyéb dolgok miatt is szokott? 

Majdnem hogy minden kapcsán. Azt gondolom, isten nagyon komoly támaszt jelentett a nagy egyedüllétben és kilátástalanságban. Az ima fontos szerepet játszik az életemben. 

Anno Kijevben tartották az Eurovíziós Dalfesztivált, ahol hazánkat képviselte. Mit érez most, ha az ukrán fővárosra gondol?

Nekem Kijev hozta meg az igazi sikert. A legnagyobb kihívások egyike volt. Életem során talán ott éreztem magam a legboldogabbnak, és talán most vagyok a legboldogtalanabb, amiért itt zajlik mellettünk egy háború, ami ki tudja, mikor ér véget.

Az Origo című dalával futott be, aminek a megírásához saját magát is jobban meg kellett ismernie. Ki Pápai Joci valójában?

Amióta 2017-ben megtörtént velem a csoda, igazából fel sem tettem ilyen kérdést magamnak. Talán egy egyszerű srác, akinek a fegyvere a zene. Jó lenne, ha egy csatorna lehetnék isten és az emberek között, hogy a zenémmel gyógyítani tudjak. Szeretném azt hinni, nem sokat változott a személyiségem a sikereim előttihez képest. Van egy határozottabb és magabiztosabb énem, ami azért hoz magával egy-két dolgot. 

A szívére vagy inkább az eszére szokott hallgatni?

Sokszor kéne az eszemre hallgatni, de nem tudok. Ösztönlény vagyok, sajnos a szívem diktál. Ez nem feltétlenül jó. Egy-egy döntésem utólag megbántam.

Mindig olyan nyugodtnak tűnik.

Valóban nem vagyok egy ideges típus. Talán a vezetés során egy kicsit agresszívvá válok, nehezen viselem a szabálytalankodókat. 

Mi a legnagyobb félelme? 

A betegségektől félek leginkább. 

A jótékonyság sem áll távol öntől, hiszen hátrányos helyzetű gyerekeknek segít.

A Bárka Tábor jószolgálati nagykövete lettem. Ott vagyok a gyerekekkel minden turnusban. A zenélés előtt beszélgetünk, mesélek az életemről. Sorsszerűnek érzem, hogy ez megtörtént. Úgy gondolom, sok erőt és inspirációt tudok adni neki, hogy megéri harcolni az álmaikért.