Sírva fakadt lánya levelétől Jakupcsek Gabriella

„Hellóka! Na, Mami, soha se hidd azt, hogy attól még, amikor otthon vagy és dolgozol, nekem valaha is rossz érzésem van”– állt Emma levelének elején, aki elfogadta, hogy édesanyját időnként teljesen beszippantja a munka. 


Kész voltam ettől levéltől. Hogy mennyire érzi, miről van szó, mennyire felfogja, minek mi az ára – mesélte meghatódva a tévés.

– Ilyenkor nagy ölelések és óriási összeborulások vannak. Azt gondolom, ennél többet egy szülő nem is tehet a gyerekével, minthogy megköszöni neki. Olyan büszke vagyok, hogy elmondani nem tudom. Számomra ez az anyák napja. Akkor figyel rám, amikor nekem szükségem van rá, és nem a dátum miatt kapok virágot. Persze az is nagyon kedves dolog, arra is fogok emlékezni. Sajnos nem tudjuk megmutatni a gyerekeinknek, hogy kell az érzelmeinket kinyilvánítani, ami miatt emberi kapcsolatok mennek tönkre. Ezt az ember otthonról hozza. A levél természetesen kiemelt helyre került, van egy falam, ahol az általa készített dolgokat gyűjtöm. Pont aznap, amikor a levelet írta, vettem át a Magyar Szervátültetettek Szövetségének díját. Ugyanilyen szívszorító volt, és nekem sokkal többet jelentett, bármelyik szakmai díjnál. Az eseményen ott volt az Emma is. 

Mindhárom gyermeke elfogadta, hogy olykor nélkülözniük kell őt, de a külön töltött időt mindig bepótolják. Emmát már elkezdték érdekelni a csajos dolgok, ezért a programok egy része ilyen jellegű.

– Nem úgy élek, mint egy átlagos szülő, nem munkaidőm, hanem munkám van. Ez nagy különbség. Nagyon sok olyan beszélgetést vezetek, amire hosszasan kell felkészülnöm. Időnként el szoktam mondani Emmának, hogy meddig tart egy-egy olyan periódus, amikor ennyire elfoglalt vagyok. Utána viszont nekem is ki kell kapcsolni, és azt az időt vele, velük töltöm. Aznap, amikor Emma a levelet az ágyamra tette, szinte csak két percet tudtunk beszélni, bár egy légtérben voltunk. Pont előtte mondtam, hogy: Kérek szépen tőled egy-két hetet, utána elutazunk valahová. Van, amikor csak mi ketten, lányok megyünk, ez a mi időnk és más, ha a férjemmel közösen csinálunk programot. Jön az őszi szünet, és én addig minden munkát le akarok tudni. Akkor felfüggesztem néhány napra a dolgaimat, ezt már nyáron elterveztem. 

Emma kiskamaszként már kérdezgeti édesanyját az öltözködéssel és a sminkeléssel kapcsolatban. 

– Szerintem látja, hogy engem is nagyon érdekel a divat, ebben mi nagyon együtt mozgunk. Kezdi elérni az én ruhaméretemet, ezért most már belebújhat a holmijaimba. Színházba, kiállításokra és olykor divatbemutatókra is elkísér. Az életkorából adódóan most van a szobába zárkózás ideje, de úgy vettem észre, ha valami öröm vagy bánat éri az az első, hogy megbeszéli velem. Ez a nagyobb fiaimnál is így van. A jó meg a rossz hírt azonnal elmondják, azonban a hétköznapjaikba nem folyok bele, nem faggatózom. Egy valami biztos: mindig elérnek. Szerintem ez a dolgom, semmi más. Nagyon őszinte a viszonyom a gyerekeimmel.A lánya hallatlanul büszke rá, de otthon nem téma, hogy ismert ember az édesanyja.

– Nem kényszerítem, hogy megnézze a műsoraimat, nálunk amúgy sem nagyon megy a tévénézés. De ha olyan témával foglalkozom, amivel kapcsolatban azt érzem, beszélgetni kéne róla vele, felkeltem az érdeklődését, és ha sikerült, megmutatom neki azt az adást, amiben erről szó esett. Például most a Jakupcsek Night kapcsán, ami szombat este fél 9-kor kezdődik az ATV-n.