Dobó Kata: Semmilyen megfelelési kényszer nincs már bennem – interjú

Kihívásként tekint a versenyre, amivel a határait próbálja feszegetni?

A próbák megkezdése előtt még nem tudtam, hogy ez nekem mennyire fog menni, de szerencsére nem vagyok teljesen botlábú. Most arra koncentrálok, hogy az utolsó sejtemben is benne legyen a koreográfia. A partnerem, Köcse György nagyon türelmesen tanít. Működik köztünk egyfajta kémia, képesek vagyunk egymásra hangolódni. Gyuri pontosan tudja, mikor kell abbahagyni a próbát, mert mentálisan vagy fizikálisan éppen olyan állapotban vagyok, de azt is jelzi, ha úgy érzi, kell még fél óra, hogy tökéletesítsünk egy mozdulatot.

Kimerítik a próbák? 

Volt egy rövid időszak az éle-temben, amikor versenyszerűen úsztam. Amikor pedig Amerikában éltem, nagyon sokat futottam, majd rátaláltam a jógára. A műsort megelőzően azért három hónapig egy személyi edzőhöz jártam, hogy felkészüljek, erős legyek. A próbák után hasonló érzés fog el, mint egy kemény edzés után, büszke vagyok magamra.

Kinek a véleményére ad a tánc kapcsán? 

Elsősorban Gyurira hagyatkozom, de fontos a családom véleménye is. Ők nagy rajongóim, de egy kicsit elfogultak.

Mennyire idegesíti, ha valakinek A miniszter félrelép című film jut az eszébe önről?

Rosszabb dolgok is vannak annál, mint hogy valakit a szexi, vörös, dögös skatulyába dugnak. A rendezés miatt, és azok után, amit színésznőként letettem azóta az asztalra, szerintem ez már megváltozott. Ám, ha valakiben mégis ez a kép él rólam, az sem gond.

Hogyan jellemezné magát színésznőként, rendezőként és anyaként?

Nem tudom, hogy ezeket külön lehet-e választani. Alázattal dolgozom, mindenből a legjobbat akarom kihozni. Az utolsókig elmegyek azért, hogy jobb legyek a színpadon, jobb legyen a színészem a filmben, vagy a gyerekem jól érezze magát a világban. A nyár kapcsán nagyon sokat voltunk vízparton, és amikor a lányom, Szofi valakivel rólam beszélt, azt domborította ki, hogy anya egy úszóbajnok. Hihetetlenül jó érzés, hogy a gyerekem felnéz rám, ebben az esetben épp az úszás kapcsán. 

Régebben megfelelési kényszerrel küzdött. Nem szorongott, amikor beült a rendezői székbe?

Semmilyen megfelelési kényszer nincs már bennem. Talán annak is köszönhetem ezt, hogy beültem a rendezői székbe. Nagy volumenű dolgokról kell döntenem, tudván, hogy minden döntésem következményekkel jár. Sokszor beigazolódott, nagyon jó első megérzéseim vannak, működik nálam a hatodik érzék.

Színésznőként van szerepálma?

Úgy vagyok vele, hogy vigyázz, mit kívánsz, mert a végén még teljesül. Lehet, nem is annyira a tiéd az a szerep, amire vágysz...

Mit szeretne, színészként vagy inkább rendezőként tartsák számon?

Nem is tudom… Ezek csak címkék. Gondoljanak rám úgy, mint aki nagyon sokat tett azért, ahol most tart, aki igyekszik valamifajta példát mutatni azzal, ahogy az éle-tét éli. Sokan csak a végeredményt, a tartalmakat látják, amit színészként vagy rendezőként produkálok. Lehet sikereket elérni, de nem teljesítmény nélkül. 

Ma is ezt a hivatást választaná?­

Engem a hivatásom nagyon boldoggá tesz. Mindenkinek azt kívánom, adasson meg számára ez a fajta kiteljesedés. Mert hiába szól a vekker 3.30-kor, vagy adott esetbe már tizennyolcadik órája vagyok talpon, ha azt csinálom, amit a legjobban szeretek a világon, nem bánom.

Másképp csinálna valamit, ha újra kezdhetné?

A mi lett volna, ha kérdéseket nem tudom megválaszolni. Inkább azt mondanám, mi az, ami még érdekel: az utazás és más kultúrák megismerése. 

Kevésbé tudott önről, hogy 20 éve segíti a Magyar Hospice Alapítvány munkáját, amellyel a nagymamája betegsége miatt került kapcsolatba. 

Önkéntesként és kuratóriumi tagként dolgozom. A járvány miatt a hospice házba most leginkább csak a nővérek és az orvosok járhatnak be, de az alapítvánnyal rendszeresen tartom a kapcsolatot telefonon.

Az önkéntes munka megváltoztatta az élethez való hozzáállását?

Mindig átértékelődik az adott nap, amit a hospice házban töltök. Nagyon fontosnak tartom azt a szemléletet, amit az Alapítvány képvisel, hogy az életvégi méltósághoz mindekinek joga van.