Bodrogi Gyula: Imádom megnevettetni az embereket – interjú – videó

Az eredeti, 1943-as komédiáról olvastam, hogy a főszereplő, Latabár Kálmán ragaszkodott a megfilmesítéshez, mert úgy gondolta, a háború borzalmai után az embereknek vidámságra van szükségük. Mit gondol, most, a világjárvány után is ideje újra nevetni?

Hogyne, és ez pont jó erre, egy helyes kis marháskodás.

Ön választotta a darabot?

Nem, a József Attila Színház kért fel a rendezésre. A színészeket és a zenéket sem én választottam. De úgy gon­dolták, hogy az én tapasztalatommal talán jó, ha rálá­tok kívülről az előadásra. Szó­val ez egy abszolút közös munka.

Pedig jól beleillik a rendezései sorába, hiszen korábban is sokszor választott vidám, zenés-táncos darabokat.

Megvallom őszintén, hogy én imádom, ha a közönség nevet a nézőtéren. Persze az is jó, ha egy előadás komoly, mély, hiszen szerettem játszani a 
II. Richárdot vagy Az ügynök halálát, ám ez mégis más. De nem én vagyok ám egyedül így. Az igazi nagy drámai színészek is élvezik, ha olykor bejön nekik egy-egy poén. Mert a színpadon nem csak egymás között, hanem a közönséggel is együtt játszanak. Márpedig egy vidám darabnál azonnal hallani lehet a reakciójukat.

Milyen típusú rendező, aki szigorúan ragaszkodik az elképzeléseihez, vagy aki hagyja kibontakozni a színészeket?

Az a fajta vagyok, aki sok mindent ráhagy a színészekre. Próbálnak, próbálnak, és szólnak: Gyula bácsi, jó lesz így, kijön egyáltalán a lényeg? Én pedig segítek. Nem is nagyon hiszek a rendezői színházban, az ugyanis a mozi. Egy másik műfaj. A színház szerintem elsősorban a színészeket és a közönséget jelenti. 

Nem esett kísértésbe, hogy egy kisebb szerepet magára osszon?

Érdekes, de nem szeretem magamat rendezni. Csináltam ugyan ilyesmit korábban, de maximum egy rövidke jelenet erejéig. Ez a kinn is vagyok, benn is vagyok nem az igazi. Maximum egy önálló estnél, ott működhet. Színészként jobb szeretem, ha a rendező instruál. Ő lenn ül, és egyszerre 600 embert jelent, hiszen azt látja, amit majd a nézők fognak.

Figyeltem, mennyire élvezte a próbát, és hogy szívből drukkolt a színészeknek.

Pedig nagyon mérges is tudok ám lenni. Például, ha nem figyelnek eléggé egymásra a színpadon. Amikor van egy jó mondat, és reagálni kellene rá a másiknak, de ez elmarad, mert csak felmondja a szövegét. Na, olyankor türelmetlenné válok néha. De persze a közönség nagyon sokat hozzá tud adni az előadáshoz, akkor majd minden egy csapásra a helyére kerül.

A darab tele van ismert slágerekkel, van kedvence?

Nagyon sokat szeretek, például a Fogj egy sétapálcát kezdetűt, vagy a Van-e szerelmesebb vallomást, a Kell ma éjjel egy kis haccacárét meg szerintem mindenki ismeri. Ezek igazi fülbemászó Fényes Szabolcs-szerzemények. 

Csak szeptemberben lesz a budapesti bemutató, hogyan telik addig a 
nyara?

Lesz filmforgatás, folytatódik a Doktor Balaton-sorozat, s utazni is fogok az országon belül ismerősökhöz, barátokhoz. 

Akkor nem a pihenésről szól a következő két hónap.

Tudja, én akkor pihenek, ha valahol jól érzem magam. Így aztán remélem, mégis arról szól majd. 

Névjegy

Született: 1934. április 15., Budapest

A Nemzet Színésze, Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színművész, rendező Első felesége Törőcsik Mari volt, a második Voith Ági, akivel közös gyermekük Bodrogi Ádám, jelenlegi élettársa pedig Vass Angéla korábbi modell, manöken. Saját bevallása szerint 9 évesen lépett fel először Pápán, egy háborús darabban. Pályáját 17 évesen néptáncosként kezdte. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1958-ban szerzett diplomát, és azóta folyamatosan játszik. Számos színház tagja volt, filmben pedig 1957 óta tűnik fel. Emellett rendez, szinkronizál, most futó tévésorozata pedig a Doktor Balaton.