A Kossuth- és Jászai-díjas színésznő óriási ajándéknak tartja, hogy közel a nyolcvanhoz is színpadra állhat.
A pandémia utáni első bemutatójára készül Tordai Teri. A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő az elmúlt hetekben Gyurkovics Tibor Császármorzsa című darabját próbálta, amit az Újszínházban mutatnak be.
Nehéz pandémia
– A koronavírus miatt közel fél évet kellett színház nélkül töltenem, amit eleinte nem viseltem nehezen. Rengeteget sétáltam, illetve sok időt töltöttem a lányommal, Lilivel és a három unokámmal. Azonban rá kellett ébrednem, hogy a színház hiánya semmivel sem pótolható. Az újranyitással vissza kaptam az életemet. Itt, az Újszínházban tényleg olyanok vagyunk, mint egy család, és amikor nemrégiben újra találkoztunk, olyan volt, mintha egyetlen napra sem váltunk volna el. Mindannyiunkban buzog az alkotási vágy és az, hogy örömet okozhassunk a közönségnek – mondta el a Metropolnak Tordai Teri.
Nincs megállás
A színésznő nem pihen, és nem is tervez nyaralást idén nyárra: jelenleg hat darabban játszik, és az őszi évad kezdetéig az ország különböző pontjain lép a közönség elé. Arról pedig hallani sem akar, hogy valaha nyugdíjba menjen.
– Óriási ajándék az élettől, hogy ennyi év után is színpadon állhatok, hogy ismerhetem az új generációt és még mindig csodálatos szerepeket játszhatok. Imádott édesanyám kilencven éves koráig szellemileg teljesen friss maradt, amit annak köszönhetett, hogy folyamatosan tornáztatta az agyát keresztrejtvényekkel. Én rejtvények helyett szövegtanulással tartom frissen az elmémet, és ameddig meg tudom jegyezni a szerepeimet, biztosan színpadon maradok. Emellett a rendszeres mozgás is nagyon fontos, hiszen a színjátszáshoz állóképességre is szükség van. Az egyik budai uszodába jártam a járvány előtt és alig várom, hogy újra mehessek! Ott van egy kialakult baráti társaságom, akikkel úszás után mindig megvitatjuk az élet nagy kérdéseit.
Le a kalappal!
A művésznő a lap kérésére elárulta, hogy a kínai vakcinával oltották be.
– Nagyon örültem, amikor a bezárva töltött hónapok után visszatérhettem a színházba. Úgy látom, mi, magyarok nagyon fegyelmezettek voltunk az elmúlt egy évben. Az ifjúság előtt külön le a kalappal, hiszen még jól emlékszem, milyen szabadságvágy buzog ennyi idősen a fiatalokban.
