Dolly beragadt egy vécébe - keretestől törték rá az ajtót

Csütörtök este a Retro Rádióban vendégeskedett a Dolly Plusssz zenekar, akik a zenélés mellett sztorizgattak is, Abaházi Csaba műsorában, az Abaházi Presszóban. Dolly többek között arról mesélt, hogy miként éli meg a karantént. 

– Tavaly augusztus huszadikán volt egy bulink, ez volt az egyetlen fellépésünk 2020-ban. Minden percét imádtuk! Ez van most, nem kesergünk, készülünk a karantén utáni időszakra – mondta Dolly, majd hozzáfűzte: – Az elmúlt egy évben, bárhova mentem, azt kérdezték, mikor lesz már buli? Borzasztóan hiányzik az embereknek is a fellépés és persze nekünk is. Még az utcán is jólesik találkozni a rajongókkal. Örülnek az emberek, mert azt látják, hogy jókedvű vagyok és megpróbálom mindenben a jót meglátni. Ez jó hatással van az emberekre is. Egyszerűen ilyen vagyok. Ha esik az eső, nem azt gondolom, hogy sáros leszek, hanem inkább azt, hogy nem kell legalább megöntözni a fáimat. 

Az énekesnő egyébként még egy percet sem unatkozott a karanténban, sőt! Az ideje nagy részét hasznosan tölti: 

– Zene nélkül nem élet az élet! Most az új dalok írásával foglalatoskodunk a csapattal, még öt dalt kell letisztázni és már neki is állhatunk az új nagylemeznek. Tripla nagylemeznek tervezem a korongot, melyen régi és dalok vegyesen lesznek. Az újakból egyébként már több, mint egy nagylemeznyi elkészült.  

Dolly a beszélgetések közben élőben énekelt a stúdióban, a hangja olyan, mintha lemezről szólna.

– Igyekszem káros szenvedélyektől mentesen élni, ez azt jelenti, hogy nincs cigi, nincs ital. A dohányzás ugye mélyíti a hangot, és karcosabb lesz tőle, ez számomra nem lenne kívánatos változás. Egészségesen étkezem és vigyázok a hangomra. Ennyire egyszerű a dolog. Napi szinten nem szoktam gyakorolni de még skálázni sem. Az első lemezfelvételnél, még a Búr háborúk idején egy mikrofont tönkretettem, mert nem voltak hozzászokva ahhoz a hangerőhöz, amit tudok. Elszakadt a mikrofonban a membrán – mondta kacagva Dolly.

A Dolly Plusssz frontembere zárásként egy vicces történetet is megosztott a hallgatósággal. 

Egyszer egy fellépés helyszínén beszorult egy mellékhelységbe. 

– Buli előtt tíz perccel, 250 kilométer megtétele után az ember elmegy a budiba ugye. Az történt, hogy amikor jöttem volna kifelé, a kilincs nem nyílt. Na mondom, ez azért jó, mert ablak nincs, kimászni nem lehet, tehát csak az ajtón tudok kijönni. Közben még az előző énekesem a Gyuszi jött oda, és bekiabált: Dollykám segítsek? Mondom, az jó lenne, mindjárt színpadon kell lennem! Na, ő elkezdte rángatni a kilincset, mire az kitört a helyéről. Míg elment intézkedni, suttogást hallok kintről: Dollyka bent van, be van zárva. Amitől rám jött a nevetés. A segítség mesterkulccsal érkezett, de az sem működött, mire kitalálták, hogy betörik az ajtót. Feszegetni kezdték, és végül keretestől kitörték az ajtót. Mindenki nevetett, egyedül az étterem vezetője nem, aki fal fehér arccal kérdezte, hogy jól vagyok-e? Húsz perces késéssel kezdtük a bulit, és azóta sem tudja a közönség, hogy miért nem voltunk pontosak.