Udvaros Dorottya: Szép élete volt apámnak

A Kossuth-díjas színésznő, Udvaros Dorottya rajongva szerette édesapját. Irigylésre méltón szoros, szeretetteli volt a kapcsolatuk.

– Csodálatos embernek gondolom az édesapámat, aki nagyon hosszú és termékeny életet élt – mondja a Borsnak Dorottya. – Miközben próbálok megküzdeni az elvesztésével, arra gondolok, hogy különlegesen szép volt ez a kilencvenöt év. Ebben rengeteg mindent csinált: tanítás, színházcsinálás, szoros baráti kör. Ennyit tudok most mondani, hosszabban nem megy, még nagyon friss a gyász.

Udvaros Béla az ország több vezető színházában rendezett, 1957-től tizenhat évadon át a kecskeméti Katona József Színházban, majd tizenegy évadot töltött Békéscsabán. Emellett rendszeresen tartott művészi, kultúrtörténeti előadásokat Kalocsától Vancouverig. 1990-ben megalapította az Evangélium Színházat. Több könyvet írt, köztük a Shakespeare-breviráriumot. Dorottya büszke az édesapjára, a példaképének tekinti. Erről így mesélt a hot! magazinnak év elején:

„Mindig hozzá fordulok tanácsért, hiszen ő tanított meg arra, hogy küzdeni kell, soha nem szabad feladni. Emlékszem, bölcsen azt magyarázta, hogy akármilyen kis porszemek vagyunk mi, emberek a világmindenségben, nekünk fontos feladatunk van ezen a földön. Bevallom, édesanyámhoz hasonlóan, sajnos néha én is hajlamos vagyok a depresszióra; ugyanakkor édesapám akaraterejét, küzdőképességét örököltem, ami átsegít minden nehézségen... Nagyon szoros volt a kapcsolatom vele. Amikor három-négy éves koromban az éjszaka közepén felriadtam, apu felvett, magához ölelt, én pedig rögtön megnyugodtam, és máris elszenderedtem. Mindig mindenben számíthattam rá, mellette biztonságban érezhettem magam.”

Pályájuk során egyszer dolgoztak együtt, 2007-ben, az Evangélium Színházban, ahol Udvaros Béla rendezte a Csongor és Tündét. Dorottya azt szerette a legjobban, ha édesapja megnézte az előadásait: „Ő szoktatott rá a maximalizmusra, az igényességre és az alapos felkészülésre a szerepeimet illetően”. Udvaros Bélát a Magyarországi Evangélikus Egyház saját halottjának tekinti. Búcsúzik tőle felesége, Karger Kocsis Magdó, lánya, Udvaros Dorottya, unokája, Gyöngyösi Máté.