Kiss Mari: Kiderült, hogy a hongkongi vírus betegített meg

Ma már kevesen emlékeznek a hongkongi vírusra, amely a hatvanas évek végén egymillió ember halálát okozta. Kiss Mari emlékezetében viszont élénken él, mert megfertőződött.

– Gimnazista voltam, naponta Miskolcra jártam be vonattal, ott kaphattam el – meséli színésznő. – Akkor nem volt ilyen gyors a tájékoztatás, de utólag kiderült, hogy a hongkongi vírus betegített meg. Ez is egy vírusos influenza, na­gyon magas lázzal, végtagfájdalommal, az összes tünetet hoztam.

A tizenhat éves szervezetem elég hamar legyűrte. Érdekes, hogy a családomat nem fertőztem meg. Az is Kínából terjedt szét a világon, ezért úgy gondoltam, ami Kínából elindul, az ide is ér. Voltak itthon maszkjaim, de nem a legerősebbek, ezért vásároltam. Beszereztem mindent, ami a védekezéshez kell.

Mari nagyon kedveli a távol-keleti emberek lelkiismeretességét, hogy a legenyhébb járványnál is maszkot vesznek.

– Szimpatikus, hogy nem kell más lélegzetét bekapnom. Mi ezt nem szoktuk meg. Nálunk nem volt olyan influenzajárvány, amelynél felvették volna a maszkot, pedig jó lett volna, ha nem köhögnek a levegőbe, vagy a kezükbe, amivel utána megfogják a kapaszkodót. Mindig volt itthon orvosi maszkom.

A színházban állandóan körbefertőztük egymást, ha jött egy influenza. Nem szeretem, ezért vettem maszkot. Persze mindig furcsán néznek az emberek, ha valaki felveszi, hát most megszokjuk. Tessék hordani, kesztyűt húzni! Amiről még le kell szokni, az a puszis, ölelgetős üdvözlés. Alig ismerjük, de biztosítjuk egymást a szeretetünkről. Erről most leszokunk. Viselkedni is megtanít, hogy embereket veszíthetünk el. Szorongok én is, de nem pánikolok, vigyázok.

A Nagyréten futok, velem szemben fut valaki, tízméteres ívben kikerülöm. Semmit ne együnk tömegközlekedés közben, mert nem tiszta a kezünk, és nem is illik. A kínaiak azért végtelenül szimpatikusak, mert fegyelmezetten betartják a szabályokat. Nekünk is meg kell ezt tanulni viselkedni, vigyázni magunkra és a másikra.