Piaf kísérti Keresztes Ildit

Ötvenedik alkalommal lesz Keresztes Ildikó Edith Piaf szombaton a Turay Ida Színházban. Az énekesnő érzi, nem véletlenül talált rá ez a szép, de nehéz szerep. 

– Nehéz, de nekem mégsem az. A barátnőim mondják, az a jó a darabban, hogy neked alig kell játszani, mert olyan, mintha te lennél. Van ebben valami, Piaf engem régóta kísért. Nem hiszek a véletlenekben. Ismertem a dalait, és az összes könyvet, filmet megnéztem, tavaly még a sírjához is elmentem. Megnéztem róla előadást Párizsban. Éreztem, ha akarom, ha nem, mi „találkozunk”. A sorsközösségünknek, a hasonlóságunknak vannak publikus, és nem publikus részei. Rendkívül izgalmas személyiség, nagy magasságok, mélységek jellemzik, akárcsak engem. Bőven van benne szenvedély, és szarkazmus, akárcsak bennem. Minden dalát úgy énekelte, mintha az utolsó lenne. Ezt a bókot én is megkaptam, ráadásul zenésztársaktól.

Ildi szerint attól különleges az előadás, hogy kollégái is rajongva szeretik a szerepeiket. Megvan bennük az együvé tartozás érzése, a tapsnál önkéntelenül összeölelkeznek.

– Ezt a néző is érzi – magyarázza Ildikó. – Minden második előadás végén egy emberként áll fel a nézőtér, és tapsol. Ez annyira megható, mindig sírva fakadok. Nem könnyű ez az előadás, még akkor sem, ha úgy gondolom, belőlem zsigerből jön, nem igazán kell játszanom. Sok közös vonásunk van, hál isten az én életemben azért nem voltak ilyen tragédiák. Nem halt meg a szerelmem, a gyerekem, nem volt sanyarú sorsom gyerekként. Piaf negyvenhét évesen ment el, már akkor úgy nézett ki, mintha kilencven lenne. A pia, a kábítószer elkerültek, nyilván a sportolói múltam miatt, de a nagy amplitúdók amiben élt, elkísérnek engem is. Nem volt átlagos szépség, érdekes arca volt, de olyan kisugárzása, karizmája, ami mágnesként vonzotta a pasikat. Remélem, ez nekem is megvan – neveti el magát.

– Én sem vagyok átlagos szépség, én is negyven kiló vagyok vasággyal, a humorom is csípős, ami a székelységből is jön. Kicsi színház vagyunk, ahol az ötven előadás sok, de remélem, meglesz a századik is!