Forrás: MTI
Az igazi sztár az, aki képes megtölteni a Budapest Sportcsarnokot – tartotta a zenei körökben terjedő mondás. Zámbó Jimmy 1998-ra mindent elért, amit itthon egy könnyűzenei előadó elérhet, de a sportcsarnokbeli koncert még hátra volt. Erre ‘98 decemberében vállalkozott, és lapunk munkatársa ezelőtt készített vele interjút, amely a mai napig sehol nem jelent meg.
Életében először lép fel a Budapest Sportcsarnokban...
Tíz éve kezdtem el itthon lemezeket készíteni, így közelebb kerülve a közönséghez, évente kétszer-háromszor bejártam az országot, és most döntöttünk úgy, hogy megpróbáljuk a Budapest Sportcsarnokot is megtölteni. Mindig az volt az alapelvem, hogy ha meghívok valakit vendégségbe, akkor boldogan készülök rá, de többre tartom a vendéget, mint a vendéglátót, vagyis saját magamat, mert neki be kell ülnie az autóba, időt kell szakítania rá, hogy eljöjjön hozzám, és utána haza kell mennie. Eddig én mentem el mindenkihez, minden városba, faluba, és most úgy érzem, hogy talán már eljönnek értem a nézők december 28-án.
Hogyan fogadta a közönség a Fogadj örökbe! című új lemezét?
Őszinte leszek: a visszajelzések alapján ez az egyik legjobb lemezem, de úgy érzem, hogy nem olyan sikeres, mint a többi. Minden albumom a megjelenés napján aranylemez lett. Most a menedzsment a világbajnokságra időzítette a korong reklámját, pedig nem feltétlenül a focirajongók az én közönségem, más reklámja nem is volt, ezért csak most lett platinalemez. De boldog vagyok, hiszen platinalemez lett.
Milyen számokból állítja össze ezt a koncertműsort?
Megpróbáltam az elmúlt tíz év dalaiból azokat kiválasztani, amelyekről a fellépéseken azt érzem, hogy szereti a közönség. Életemben írtam 200–300 nótát, remélem, ezekből sikerült úgy válogatnom, hogy mindenki megtalálja benne a saját kedvencét. Azt szokták mondani, és én is így érzem, hogy nem vagyok egydalos szerző...
Kik lesznek a koncert vendégfellépői?
Nem hívtam sztárvendégeket, pedig elhívhattam volna Demis Roussost vagy talán Mariah Carey-t is, mivel januárban két buliban együtt léptem fel vele Amerikában. De nem akarok esélyt adni azoknak az embereknek, akik nagyon nem szeretnek engem – és ez így természetes, mert a világon nincs olyan előadó, akit mindenki egyformán szeret –, hogy azt mondhassák, a sztárvendégek miatt volt telt ház. De meg szeretném hívni Miklósa Erikát, hogy énekeljük el a Time to Say Goodbye-t, és Lajcsi barátomat azért, mert Németországban egy fesztiválon trombitán eljátszott egy gyönyörű, világsikerű nótát. Nekem nagyon tetszett, így megkértem, hogy ezen a bulin is kövesse el ezt a „merényletet”.
