Forrás: Bors archív
Létezik egy kifejezés arra, akit sok fájdalom ér az életben, és azon rendre kilenc hónapnál tovább rágódik: megkérgesedik a szíve. Ráadásul ez a tézis tudományosan is bizonyítható. Legjobb barátja, Kosztola Tibor szerint Gesztesi Károly ilyen ember volt: sok fájdalmat élt át az életben, bizonyos értelemben az ő szíve is kérges volt már, és a hatalmas szíve infarktussal vetett véget az életének. A barát szerint Gesztesi akkor is mosolygott és viccelődött, amikor legbelül emésztette magát. Kosztola Tibor szinkronrendezőként ismerkedett meg Gesztesivel még főiskolás korában.
– Már akkor hallatszott, hogy teljesen egyedi, speciális hangja van, ami a termetéből és a hangszínéből adódott. Utánozhatatlan, ugyanis azzal együtt, hogy férfias, nagyon lágy és finom. Épp olyan, mint Karcsi volt. A hangja az egyéniségéből adódott, jószívűsége tette például alkalmassá Shrek magyar hangjának is. A személyisége annyira előtérben volt a szinkronban is, hogy pótolhatatlan a hangja, csak kényszermegoldások lesznek ezután. Még nem is gondolkodtam rajta, kivel helyettesíteném, ez nekem még túl fájdalmas – mondja Kosztola Tibor, aki szerint Gesztesi szinkrontehetsége nem csak a hangjában merült ki. Minden szinkronban játszott is, színészként adta elő a legkisebb hangalámondást is. Ő adta például a legtöbbször Vin Disel, Sylvester Stallone és Mike Myers magyar hangját, legismertebb szerepe pedig Shrek.
A szinkronrendező kezdetektől segítette Gesztesit, akinek pongyolaságaival fiatalkorában még akadtak gondok.
– Néhány héttel a halála előtt mesélte, hogy a Talent Stúdióban, ahol szinkront oktatott, gyakran szóba került az ő pongyolasága. Eleinte elnyelte az l betűket, amiről én szoktattam le, s ő ezt tovább adta a tanítványainak. Szívet melengető érzés. Nemcsak kollégák voltunk, a legjobb barátok is. Még terveztük, hogy megyünk teniszezni, biciklizni, de szerettünk enni is, mindig vittünk kolbászt, szalonnát egymásnak, vagy megálltunk egy-egy utcai árusnál. Ha hozott valamit, már messziről kurjongatott, hogy „Gyere komám, van jófajta kolbászom!” – folytatja Kosztola Tibor, aki természetesen Gesztesi életének legnehezebb időszakában is a színész mellett volt. Illetve csak lett volna, mert közéjük állt az alkohol, amely hosszú hónapokra Karcsi legjobb barátja lett.
– Voltak olyan mélységek, ahová nem tudtam követni. Akkoriban a fián, Mátén keresztül érdeklődtem róla, és végül a Biblia segített rajta. Örültem, hogy visszakaptam a barátomat, és végre a régi lett. Úgy hittük, mind visszakaptuk Karcsit, de szerintem végül is az ital és a megkérgesedett szíve vitte el, ezek örökre nyomot hagytak a testén akkor is, ha már letette a poharat – mondta a szinkronrendező, aki szerint talán hiba volt az is, hogy a színész soha nem osztotta meg a gondjait, mindig magában őrlődött.
– Nem panaszkodott soha, inkább elmondott még egy viccet.
Kapcsolódó jegyzetünk ide kattintva olvasható.
