Udvaros Dorottya megbékélt az idő múlásával – interjú

A Rocco és fivérei című darabban különleges, szexi táncos produkcióban láthatja önt a közönség. Hogyan készült a hosszú percekig tartó fellépésre?

Darabbeli partneremmel, Nagy Márkkal ketten találtuk ki ezt a koreográfiát. Bevonultunk a balett-terembe, sokat gyakoroltuk, aztán meglepetésként mutattuk meg a rendezőnek, Vidnyánszky Attilának. Neki tetszett, így végül benne maradt az előadásban.

Hogyan tartja formában magát?

Világéletemben sportoltam, és most is rendszeresen tornázom. Ennyi a titok.

Egy színésznő életében mindig fontos kérdés az öregedés. Hogyan békélt meg ezzel, ha egyáltalán meglehet?

Az idő múlása teljesen független az akaratunktól. És nem megbékélni valamivel, ami objektíven létezik, az a legnagyobb ostobaság.

Szerepeiben azonban a kortalanság jellemzi önt. Mi ennek a titka?

Meglehet, hogy a játékos és humoros személyiségem.

Létezik olyan színpadi tabu, amit sose tenne meg egy szerep kedvéért?

Fizikailag nem lennék képes kárt okozni a kollégáimban. Semmilyen szélsőséges jelenet kedvéért sem.

Van vagy volt olyan előadás, amire a fiát vagy az édesapját nem hívta meg annak tartalma vagy merészebb alakítása miatt?

Annak idején játszottam A Va­gina Monológokban, amit Bozsik Yvette rendezett a Tháliában, és édesapámat nem szerettem volna elhívni rá, mert azt gondoltam, hogy nem neki való. Ő ennek ellenére eljött, teljesen nyitott volt, és nagyon tetszett neki az előadás. Úgyhogy ma már örülök, hogy nem hallgatott rám.

A színházi irodalom legnagyobb női szerepeit játszhatta már el. Van olyan karakter, aki kimaradt?

Régen sem voltak, és most sincsenek szerepálmaim. Most kezdtük el próbálni a Macskajátékot a Nemzetiben, és nekem álmomban sem jutott eszembe, hogy eljátsszam Or­bánné szerepét. De ha a rendező, Szász János azt gon­dol­ta, hogy én legyek Or­bán­né, akkor ez már en­gem is izgat és in­­spirál.