Pécsi Ildikó: Csokit csenek Lajosomtól, amikor alszik

Ötven éve házasok, ismerik egymás rezdüléseit is. Pécsi Ildikó Kossuth-díjas színésznő és Szűcs Lajos olimpiai bajnok labdarúgó nem véletlenül maradtak meg egymás mellett fél év­századon át, ez a sok év is arról tanúskodik, hogy nagyon jó csapatot alkotnak. Az együttélés szabályait maradéktalanul be­tartják, kivéve, ha az egyikük véletlenül elalszik... ilyenkor – főleg Ildikóból – előbújik az örök gyermek.

– Cukorbeteg vagyok, ezért vigyáznom kell az édességgel, de bevallom, nem mindig tudok ellenállni – mondja Pécsi Ildikó. – Lajosomnak mindig van dugi csokija, főleg a töltött csokoládékat szereti, és be kell valljam, amikor délutáni sziesztára visszavonul, bizony rájárok a tartalékaira – meséli nevetve a színésznő, majd így folytatja: – Min­dig úgy kell csennem a csokiból, hogy ne tűnjön föl neki. Néha csak egyetlen kockát ve­szek el, máskor akár hármat is, de nagy dézsmálásról szó sem lehet, mert lebukom.

Pécsi Ildikóval kapcsolatban évek óta szinte kizárólag olyan cikkek jelentek meg, amelyek a menyével, Pártos Csillával és a nagyobbik unokájával, ifjabb Szűcs Csabával való pereskedésről szólnak. Arról viszont, hogyan telnek a hétköznapjai, keveset tudni. Hiányzik-e neki a színpad, és mi az, ami boldogsággal tölti meg a szívét.

– A második kisunokánk fantasztikus fiúcska, he­tente találkozunk vele, nagyon szeretjük, egy igazi kis bohóc – meséli elérzékenyülve a színésznő. – A kertben kevesebbet tudok dolgozni, mint régen, de a fáim, a bokraim, a virágaim látványa minden alkalommal megnyugtat. A két kutyusunk pedig, akik már nagyon, nagyon öregek, elképesztő sok szeretetet adnak – magyarázza Pécsi Ildikó, majd így fejezi be: – Lajosom gyógyulása megnyugtató. Sok évnyi nehézség van mögöttünk, talán ez az egész elmúlt évtizedre igaz, de reménykedünk benne, hogy a jövő még sok szép élményt tartogat számunkra.