Celeb

Mesterlövész várt rá lesben – 20 éve fogták el a Viszkist

G. Sz.

2019. október 27. vasárnap 04:00

Pontosan húsz éve, 1999. október 27-én szerda este, a budapesti Nagy Lajos király útja és az Erzsébet királyné útja kereszteződésében lévő négyemeletes lakóház egyik második emeleti lakásában elfogták Ambrus Attilát.

A kerek évforduló kapcsán a Vasárnapi Bors felkereste a ma már keramikusként dolgozó Ambrust, emlékezzen vissza arra a bizonyos szerdai napra.

– Biztos, hogy 27-én? Nem korábban? – kérdezi munkatársunktól a Viszkis, aki végül elkezd visszaemlékezni élete talán legkeményebb szerdájára.

– Aznap délután 3-4 óra körül iszogattam, és éppen az ebédem készítettem, paprikás krumplit, de a füstölt oldalas helyett természetesen bélszínből – kezdi Attila, aki egy ismerőse irodának kialakított, minimálisan berendezett lakásában húzta meg magát júliusi szökése után.

– Furcsa volt, hogy bár ez a környék még éjjel kettőkor is nagyon forgalmas hely, akkor kora este szinte egyetlen hang sem jött be kintről. Ahogy kinéztem, láttam néhány rendőrt jobbra-balra futkorászni, illetve egy mesterlövészt is kifigyeltem. De persze már előtte sejtettem: ha nem lépek le az országból, akkor előbb-utóbb végem lesz, és mint később megtudtam, három nappal a rajtaütésem előtt már teljesen körbezártak mindent – meséli, majd elárulja, hogy elfogása előtt néhány nappal komoly hibát vétett.

– Talán három nappal korábban valaki felcsöngetett a kaputelefonon, ami gyanús is volt, hiszen előtte abban a 2,5-3 hónapban, amíg ott húztam meg magam, soha senkit nem kerestek ott. Természetesen később kiderült, hogy a rendőrök csekkoltak le.

Ambrust a szökése és bujkálása alatt egy barátja segítette, és közvetve neki is köszönheti a lebukását.

– Az utolsó, Üllői úti balhémnál otthagytam a kedvenc sárga táskámat, amiben többek között volt egy telefonkártya is. Ez alapján lenyomozták, kiket hívtam, kik voltak a segítőim, és ez alapján jutottak el hozzám is – folytatja, kiegészítve azzal, hogy 3-4 éve egy vásáron még találkozott is egy hölggyel, aki az egyik telefontársaságnál részt vett a hívásainak lenyomozásában. A Bors megtudta, mindössze néhány napon múlt, hogy Ambrus nem tudta elhagyni az országot, hiszen min­den szükséges papírt megszerzett a felszívódáshoz.

– Két napon múlt. Komolyan megsérültem az Üllői úti rablásnál, a fülemet is felsértette egy repesz, amitől még az OTP előtere is tiszta vér volt. Még napokkal később is úgy festettem, mint aki most jött vissza Sztálingrádból. Akkor már annyira frusztrált voltam a helyzetem miatt, hogy minden másnap megittam egy üveg whiskyt, hiszen utcára sem mehettem, mert az összes újság és tévé velem foglalkozott. Ugye a telefonján keresztül be­azonosították a segítőmet, ezután ellenőrizték a lakás víz-, gáz- és áramfogyasztását, ami nem azt igazolta, hogy azon a helyen hónapok óta nem lakik senki – meséli a Viszkis, majd rátér az utolsó szabadon töltött pillanataira.

– Este hét óra környékén kaptak el, éppen a Tényeket néztem a tévében. Az egyik ablakot nem biztosították a rendőrök, és lehet, hogy azon az ablakon keresztül valahogy meg tudtam volna viccelni őket, de tudtam, ha ott kilövök, teaszűrő lesz belőlem. A páncélpajzsok mögött álló rendőrök felszólítottak, mondtam, hogy nincs nálam semmi, aztán kinyitottam az ajtót, lefeküdtem a földre, és abszolút kulturált módon megbilincseltek, pedig bele is verhettek volna a falba. Még a zakómat is leporolták, és úgy adták fel rám, de a sörömet már nem engedték meginni, lefelé menet pedig a kommandósok fotózkodtak velem. Osváth László, a terrorelhárítás egykori vezetője fogott el, így neki köszönhetem az életet, hiszen ha nem kapnak el, szinte száz százalék, hogy azzal az életvitellel már nem élnék. Hogy milyen kicsi a világ, azt az is mutatja, hogy később az esküvőmre Osváth szerezte a zenekart – mondja Ambrus, akit végül 2002. szeptember 26-án 17 év fegyházbüntetésre ítéltek, ám jó magaviselete miatt 2012. január 31-én kiengedték.

Azóta kerámiáival járja az országot, legközelebb a komáromi András-napi vásáron november 15–17. között tűnik fel.

Attila szökése számokban

Gyuricza Péter és Kardos Ernő Ambrus Attila, a Whiskys szökésben, avagy a szabadság fogságában címmel írt könyvéből kiderült, hogy az 1999. július 10-től október 27-ig tartó nyomozás során 216 ember életét térképezték fel, 237 közérdekű bejelentés alapján nyomoztak,

10 embert és 30 objektumot pedig folyamatosan szemmel tartottak. 3402 dokumentumot fogalmaztak meg, 71 416 kilométert autóztak és a 108 napos nyomozás során a rendőrök 1123 liter ásványvizet ittak meg. A zsaruk 36 kilogramm kávét főztek, 3223 órát túlóráztak, 1650 fényképet készítettek és 16 tekercs faxpapír fogyott. Az akkor 30 millió forintba kerülő rendőrségi akció során 252 ezerszer telefonáltak.

Ambrus Attila összesen 27-szer rabolt, 1993 és 1999 között, összesen 140 millió forintot zsákmányolt, a pénz egy részének a mai napig nincs nyoma. 1999. január 15-én fogták el először, fél év múlva szökött meg a Gyorskocsi utcából. Végleges letartóztatásáig barátja laká­sában húzta meg magát.

További cikkek

Tragédia

Ostoba baleset! – Détár Enikő képtelen megemészteni Babicsek Bernát halálát

Szerelem

Végre megmutatta: Ez a jóképű férfi Nagy Ő Laura új párja

Ez is érdekelhet

ripost.hu

Sokkoló látványt nyújt a hármasikreket váró nő hasa, rossz irányba nőttek a babák - Videó

ripost.hu

Utolsó napok drámája, ez menthette volna meg Csollány Szilveszter életét

origo.hu

Lebukott a PDSZ és a PSZ: a baloldal kampányakciója a pedagógussztrájk

magyarnemzet.hu

Márki-Zay Péter saját közönségének hozzátartozóin viccelődött

kemma.hu

Eltűnt egy 16 éves lány Komáromban, a rendőrség keresi

mindmegette.hu

5 meglepő dolog, amire a rizst használhatod - a főzésen kívül!

origo.hu

Kiszivárgott: éhező filmsztárok koldulnak egy piacon Észak-Koreában

life.hu

Ebben az 5 csillagjegyben születnek a legtehetségesebb emberek

ripost.hu

Széttárta a köntösét, az ablakban meztelenkedik az alma mellű vörös démon

life.hu

"Szörnyű, felfoghatatlan hírt kaptunk": álmában érte a halál a magyar zenészt

origo.hu

Karácsony Gergely azt mondta, belefér belepisilni a szenteltvíztartóba egy templomban