Celeb

Lisztes Krisztián: Harminc válogatottság bennem maradt

Gergely Gábor

Létrehozva: 2019.08.17.

Az egyik legjobb magyar labdarúgó 1993-ban, 17 évesen mutatkozott be a Ferencváros felnőttcsapatában. A kiváló játékos a profik között sem vallott szégyent.

Forrás: dfp

A világ egyik legkeményebb bajnokságában, a német Bundesligában próbált szerencsét. Tudta, mit vállal?

Bevallom, nem voltam tisztában azzal, hogy milyen nagy fába vágom a fejszémet. Viszont nagyon be akartam bizonyítani, hogy magyarként is alkalmas vagyok olyan teljesítményre, amelyre még Németországban is csettintenek a szakemberek és a szurkolók. Pontosan tudtam, minden megváltozik az életemben, de egy ilyen lehetőséget csak az a futballista nem ragad meg, aki nem akar a csúcsra jutni. Én pedig nagyon szerettem volna nemzetközileg is elismert játékos lenni.

Tíz évet futballozott a németeknél. Lehet mondani, hogy bejöttek a számításai?

A Stuttgart csapatával német kupát nyertünk, és a KEK-döntőbe is bejutottunk. A közel öt év alatt pedig több mint százszor léphettem pályára.

Mégis váltott…

Igen, 2011-ben Brémába kerültem, ahol két év múlva bajnok lettem úgy, hogy súlyos sérülésemig a csapat valamennyi mérkőzésén a pályán voltam. Mankóval a hónom alatt vehettem át az aranyérmet a díjkiosztón. Milyen labdarúgó volt Lisztes Krisztián? Erről azt az öt német edzőt kellene megkérdezni, akik állandóan bizalmat szavaztak nekem.

Negyvenkilenc válogatottság. Van, aki egyre is nagyon büszke, viszont egy hiányozhat.

Igen, csak egy hibádzik az ötvenhez. De inkább azt mondom, legalább harminc bennem maradt. Ha nincs az a fránya sérülés, a nyolcvan össze­jöhetett volna.

Itthon nem minden úgy alakult, ahogyan azt elképzelte. Vagy mégis?

Nincs okom panaszra, nagyon jó helyen vagyok. A Ferencváros U16-os csapatának vagyok az edzője, és hihetetlenül élvezem a munkát. Jó látni, miként fejlődnek a gyerekek. Igaz, akadnak hullámvölgyek, de azért vagyunk mi, edzők mellettük, hogy átsegítsük őket az akadályokon.

Hogyan él, ha nem a futballal fog­lalkozik?

Érdekesen. Nem titok, hogy a vállalkozásom, a Külvárosi Kávéház befuccsolt. A magánéletemben is változás történt, tönkrement a házasságom, így ha fájó szívvel is, de bezártunk, és az újpesti kávéház vevőre vár.

Egy fradista Újpesten vállalkozott? Nem félt, hogy idegennek tekintik?

Soha nem volt semmilyen gond a ferencvárosi múltam és jelenem miatt. Megadtuk egymásnak a tiszteletet, az újpestiek elfogadták, hogy zöld a vérem, én pedig „elviseltem”, hogy nem mindenki FTC-szurkoló.

A házasságában két gyerek született. Mikor találkozik velük?

Még mindig egy fedél alatt élünk, és még papírunk sincs arról, hogy elváltunk. Tehát olyan, mint amilyen volt régebben, csak mégsem. De a legfontosabb, hogy a gyerekek biztonságban érzik magunkat, mindenki nyugodtan élheti az életét.

Sportolnak a srácok?

Lili, aki már tizennyolc éves, ügyesen röplabdázik. A fiam, Krisztián egyelőre még keresi a helyét, és persze rúgja a labdát.

A távlati tervei között szerepel, hogy ki­próbálja magát valamelyik felnőttcsapat kispadján?

A legmagasabb végzettségem, a pro-licenc diplomám már a zsebemben van. De hogy a kérdésére válaszoljak: bátran el merném vállalni, hogy felnőttek szakvezetője legyek. Az persze nem lenne baj, ha egyszer majd a Ferencváros edzéseit én vezethetném. Gergely Gábor

Még egy kis fűszer jöhet? Iratkozzon fel a Bors-hírlevélre!
Sztár, közélet, életmód... a legjobb cikkeink első kézből!
Ingatlanbazar.hu - Gyors. Okos. Országos
-

További cikkek