Ma már nem zavarja Geszler Dorottyát, ha felszalad rá egy-két kiló

Tizenkilenc évesen indult a Miss Hungary szépségversenyen, és nem túlzás azt állítani, hogy mindenkit elbűvölt. Hogyan gondol vissza arra az időszakra? 

Abszolút jó érzéssel. Minden nagyképűség nélkül azt gondolom, valóban én profitáltam a legtöbbet a versenyből, habár az első helyezettnek járó korona nem az én fejemre került. Az öt díjból hármat elvittem, beleértve a közönségdíjat is, ami talán az összes közül a legnagyobb elismerés.

Előfordult, hogy elbízta magát a versenyt követően? 

Szerintem egyáltalán nem szálltam el. Mindig tisztában voltam az értékeimmel, erre tudatosan próbálok figyelni mind a mai napig. A botrányhősnő karaktert messziről elkerültem, és soha nem szépségkirálynőként gondoltam magamra, hanem egy olyan lányként, aki szerencsét próbált, és bejött neki. 

Egyáltalán mit jelent az ön számára a szépség?

Hát ez elég összetett. Sok mindent. A szépség számomra nem csak egy szép pofiból és jó alakból áll, fontos, hogy az illető harmóniában legyen önmagával, jó legyen a kisugárzása, ápolt és értékes legyen. Engem inspirálnak a szép emberek, helyek, ruhák, de azért nem minden az esztétikum. Saját magammal például vajmi keveset foglalkozom, mert már teljesen más a prioritás, habár fiatalkoromban sem voltam tollászkodós fajta, aki csak talpig sminkben, belőtt frizurával hajlandó kilépni az utcára.

Sok csinos nőtársa szerint a szépség egyfajta bélyeg, ami olykor inkább hátrányt jelent, mint előnyt. Hogyan vélekedik erről? 

Én magam is mindennap szembesülök ezzel, legyen szó az élet bármely területéről. Munkáról, a fér­fiak­ról, vagy épp hétköznapi teendőkről. Bevallom, folyamatosan küzdök és bizonyítok az embereknek, akik gyakran kevesebbre tartanak, mint ami vagyok.

Tehát beskatulyázták…

A szépségverseny után például keményen meg kellett küzdenem a televíziós munkákért, mert azt hitték, hogy csak egy üresfejű cicababa vagyok. De mára már azt hiszem, jobban ke­zelem ezt, és nem akarok mindenáron, mindenkinek megfelelni.

Milyen a viszonya a férfiakkal?

Hektikus. (Nevet) Általában tartanak tőlem, félnek megszólítani. Részben azért, mert a szépségverseny helyezettjét látják bennem, másrészt, mert közszereplő vagyok. Ez pedig nem túl szerencsés párosítás. Mondhatni férfiüldöző. (Nevet) Pedig szerintem egyáltalán nem vagyok az a típus, akitől bárkinek is tartania kéne. 

Na és saját magával hogy áll?

Jó a viszonyom magammal. Békében élek, noha nem vagyok száz százalékig elégedett, hisz mindig lehetne például tökéletesebb az alakom, de ma már nyugodtan tudok aludni akkor is, ha felszalad rám egy-két kiló.

Pedig épp akartam mondani, hogy egyáltalán nem fog önön az idő. Igaz, nem keveset tesz a fittsé­géért, több mint tíz éve a pilates szerelmese.

Világéletemben fontos volt a sport és a testmozgás. Gyakorlatilag a balettintézetben nőttem fel, ami ugyan nagyon kemény volt, de minden perce megérte. A testem ma is emlékszik a mozdulatokra, és arra, hogy már gyerekkoromtól igénybe vettem. Közel az ötvenhez ez nagy segítség, hiszen sokkal hamarabb formába tudom magam hozni, mint mondjuk azok, akik felnőttként kezdenek csak el sportolni. A pilates (komplex mozgásforma a test nyújtására, megerősítésére, tónusba hozá-sára és tartásjavítására, gyakorlásában pedig nagy szerepet kapnak a gerinc stabilizáló izmai, illetve a speciális légzéstechnika – a szerk.) szerelem volt első látásra, amit mind a mai napig tanulok és tanítok. Mellette olykor-olykor szoktam futni, úszni és biciklizni, időnként súlyzós edzést is beiktatni, de hiszem, hogy alapvetően a testünk jelzéseit kell követnünk. Ha pihenés­-re, regenerálódásra van szükségünk, akkor ne sajnáljuk ma­gunktól az alvást, mert a szervezetünk meghálálja!