Rajongva tisztelte kolléganőjét, boldog volt, mikor felkínálták neki legendás szerepét. Végül mégsem játszhatta el, ezért elhagyta a színházat, de még a várost is.
Fiatalkori képein Fodor Zsóka meglepően hasonlít a három éve elhunyt legendás színésznőre, Psota Irénre. Szerinte nem, de akkor miért hívták kollégái a kis Psotának?
– Ezen a fotón, ami Békéscsabán, Nikodemi: Tacskó című darabban készült, valóban emlékeztetek rá. Nagyon szép lány voltam, tényleg – mosolyodik el Zsóka.
– Egyébként nem hasonlítunk. Psota rendkívül szép tudott lenni, én is, ha arról volt szó, de másképp. Habitusomban, humoromban talán, abban inkább hasonlítunk. A sokoldalúságom miatt szerettek Szegeden, azért hívtak a kis Psotának. De messze voltam én az Iréntől, az ő zsenialitásától. Az írónő, Péreli Gabriella szerette volna Szegeden megcsinálni a Roncsderbyt, ezért kérdezősködött, hogy ki tudná ezt ott eljátszani. Egyöntetűen engem mondtak.
Ami azért óriási dolog, mert a Roncsderby című monodrámát Péreli Gabriella egyenesen Psotának írta, Veronika szerepében minden tudását megmutathatta.
– Az írónő felkereste a főrendezőt, Korcsmáros Gyurit, aki áldását adta rá. Angyal Mária rendezte volna a Roncsderbyt Szegeden. Minden összeállt, mikor is Gyurit évad közben elhívták igazgatónak Győrbe. Így ez kútba esett, nem játszhattam el. Sajnálom. Engem ott megbántottak, és ha engem megbántanak, akkor szedem a sátorfám, és megyek. Még eljátszottam a Marica grófnőt, aztán összepakoltam, és jöttem Pestre. A sikerem az enyém, a bukásom az enyém. Így jött el Zsóka Szegedről, mostanság pedig Békéscsabáról. Ezért költözött Pécsre.
– Nekem a Psota a legnagyobb színésznő, akit igyekeztem megnézni, amiben csak tudtam. Tudott lenni bohóc, komika és óriási drámai színésznő is. Mindent tudott a színházról.
