Barátok kottázták Ihász Gábor slágereit

Elválaszthatatlan párost alkotott egykoron a zeneszerző Heilig Gábor és az énekes Ihász Gábor. Jóban-rosszban együtt voltak, és egy kis buliért sem kellett a szomszédba menniük, megtartották azt a zuglói ház kertjében, a kis medence partján. És közben születtek a slágerek, amelyeket ma is szívesen hallgatnak a rajongók. Ihász Gábor saját erőből tanult meg gitározni és zongorázni egyaránt. Mivel kottát olvasni soha nem tudott, ezért barátait, például Heiliget vagy éppen Malek Miklóst hívta telefonon. Beledúdolta a telefonba a me­lódiát, amelyet a kottát isme­rő barátok azonnal papírra vetettek.

– Emlékszem, több alkalommal is éjnek idején énekelt a telefonba – mesélte Heilig Gábor. – Tudtam, ha ilyenkor csörög a készülék, csak az Ihász kereshet, mert eszébe jutott valami. Aztán másnap kötelezően találkoznunk kellett Gabiéknál, mert folytatódott a munka. A munka szót jól megnyomta Heilig Gábor.

– Áprilistól szep­­temberig ül­tünk a medence partján, lábunkat lógattuk a vízbe és „dolgoztunk”. A gi­táromon próbáltam elpengetni azt a dallamot, amit Gabika éjjel eldúdolt a telefonba, aztán bevonultunk a maszek stúdiójába, ahol csak egy zongora állt. De milyen zongora? Fehér, amit Gábor saját kezűleg mázolt be.

– Soha nem felejtem el – folytatta Heilig Gábor –, hogy az én barátom, mert télen is úszkálni akart, bevitette a kis medencét a nappaliba. Ehhez a produkció­hoz ki kellett bontani a ház fa­lát. Arra már nem emlékszem, hogy az Állj meg kislány vagy ép­pen A múlnak a gyermekévek hol születtek, de azt pontosan tu­dom, mennyit nevettünk azon, amikor egy kicsit átírtuk a szövegeket tizennyolc éven felülire.

– Gabika harminc évvel ezelőtt, június 29-én ha­gyott itt bennünket. Halálának évfordulóján barátai, pályatársai és mindenki, aki valaha énekelt Ihász-nótát – szerencsére sokan vannak – koncertet adnak, amelyen emlékezünk a felejthetetlen, mindig jókedvű, utánozhatatlan Ihász Gáborra.