Retteg a jövőtől Vajna Tímea

Több mint tizenöt éves barátság köti össze Vajna Tímeát és Baranyi Rozit, aki a legnehezebb időkben is mellette áll. A Bors megkeresésére a jósnő elmondta: a fiatal özvegynek most minden eddiginél nagyobb szüksége van a támogatásra, mert még az első sokkból sem ocsúdott fel. 

– 2004 környékén találkoztam először Timivel. Már első ránézésre is egy kisbolondozós, csupaszív lány benyomását keltette, akivel az ember örömmel társalog. Nagyon jó energiái vannak, rendkívül pozitív személyiség, így az első pillanattól egymásra hangolódtunk, egy hullámhosszra kerültünk – kezdi a Borsnak Vajna Tímea jósnője. 

Baranyi Rozit akkor még szerelmet kereső, hajadon lányként kereste meg a filmproducer későbbi felesége, kártyavetést kérve. 

– Ajánláson keresztül lehet időpontot kérni tőlem, Timi az egyik barátnője révén jutott el hozzám. Kíváncsi volt, hogy miként alakul az élete, és egyébként is nagyon ér­dekelte a spiritualitás. Mindig is fogékony volt az efféle dolgokra… – mondja lapunknak a látó, aki idővel egyre szorosabb barátságot kötött Timivel, mígnem kapcsolatuk szinte mindennapos lett.

– Kevesen ismerik őt úgy, ahogy én. Na­gyon szoros lelki kapcsolat van közöttünk, és a nehéz időket is együtt vészeltük át. Az egykori barátjával, Damu Rolanddal való botrányos viszonyát is végigasszisztáltam. Ezért pontosan tudom: Timinek messze nem olyan rózsás az élete, mint ahogy azt sokan gondolják. Andy előtt két helyen dolgozott egyszerre, nem tettek semmit a feneke alá, alaposan próbára tette az élet, úgy, ahogy engem is! Talán ezért is értjük meg egymást ennyire… – fűzi hozzá Rozi, aki azt is pontosan tudja, min ment ke­resztül Timi, amikor január 20-án elveszítette a férjét. 

– Nekem tíz évvel ezelőtt halt meg a párom. Egy hó­napig még a szobát sem voltam képes elhagyni. Érezni szerettem volna a jelenlétét. Mindenkor, mindenütt őt kerestem, teljesen össze voltam törve, önkívületi állapotba kerültem. Ehhez képest Timi sziklaszilárdan viseli a történteket, de félek, nem sokáig.

– Szerintem most még sokkos állapotban van, a rengeteg teendő lefoglalja, de amint megszűnnek körülötte az elrendeznivalók, és tudatosul benne, hogy Andy nem jön haza többé, egyszerre minden fájdalom rá fog zúdulni. Most úgy látom, hogy még a múltba kapaszkodik, nem véletlenül nézegeti állandóan a közös képeiket és a férje fotóit. Képtelen elengedni őt, folyamatos harcot vív önmagával, a jelennel, és egyelőre még retteg a beláthatatlan jövőtől – taglalja a jósnő. 

Rozi azt sem tartja ki­zártnak, hogy barátnője a férje halála után is kapcsolatba lépjen Andyvel.

– Attól, hogy jósnő vagyok, még nem vagyok „szellemekkel suttogó”, így hát nincs arra sem külön receptem, miként lehet az elhunyttal kommunikálni. Igaz, hogy erősen spirituális beállítottságú vagyok, de két lábban állok a földön, és számomra is sokszor megmagyarázhatatlanok az efféle esetek.

– Azonban hiszem, hogy a lelki utunk nem ér véget azzal, hogy a testünket elhagyjuk. Szeretteink a haláluk után is lelki, illetve spirituális kapcsolatot tudnak teremteni velünk. Valahogy így lehet ezzel Timi is, akinek ezzel kapcsolatban csupán egyvalamit tanácsoltam: ne vessen kártyát elfogultan!

Anno én tanítottam meg a jóslásra, roppant jó érzéke van hozzá, de egy ilyen veszteség után nem érdemes a saját kártyánkban keresni a válaszokat, mert azok téves képet mutathatnak, ha a félelmeinket, érzéseinket, bánatunkat, örömünket kivetítjük a lapokra. Én azonban jósnőként, látóként, nőként, de elsősorban barátként bármikor mellette állok.

A cikkhez kapcsolódó véleményünket itt olvashatja el.