Pataki Ádám: Nagyapám még személyesen járt le Ágfalvára gesztenyéért

Alig van termelő, aki bele merne vágni gesztenyefák telepítésébe, pedig alattuk szeret megteremni még az értékes szarvasgomba is. Évente csupán 4–500 tonna termést szednek le a magyar szelídgesztenyéből, holott még a legnagyobb európai termelők, például a portugálok is örvendve mosolyognak, ha nagymarosi fajtából készült gesztenyepürét kóstolnak.

Itthon egyfajta nosztalgia a gesztenye, pedig régen alapélelmiszer volt: a háború idején „akkora volt a szegénység, hogy a kenyérhez gesztenyelisztet kevertek”. Manapság leginkább a cukrászdinasztiák hiányolják a gesztenyét, hiszen számtalan finomságot lehet készíteni belőle. Ilyen nagy cukrászcsaládból származik Liptai Claudia férje is, aki a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal fajtabírálatán kapott újra ihletet.

– Nagyapám személyesen járt le Ágfalvára gesztenyéért, a napi munka után indult a pucolás, főzés, passzírozás, de az évek alatt addig csökkent a termés, hogy ma már nem éri meg gesztenyemasszát készíteni. Viszont érdemes újra elgondolkodni a gesztenyén, mint alapanyagon. Engem most, a fagyiszezon előtt ez arra inspirált, hogy meggyel, naranccsal, csokival, vagy akár fügével gondoljak egy gesztenyefagyira – mondta a Borsnak Pataki Ádám.