Mentősök hozták össze újra a Szomszédokat

A folytatásos teleregény nem csak a magyarok mindennapjaiba férkőzött be, de 12 éven keresztül öregbítette a mentők jó hírnevét is.

Az ünnepélyes emléktáblaavató ünnepségen a sorozat rendezője, Horváth Ádám mellett az orvos szereplők, vagyis Kulka János, Malek Andrea, Simorjay Emese mellett tiszteletüket tették a valódi mentős szereplők, azaz Kápolnai József (Giovanni) és Lakatos Péter is (Peti mentősofőr).

A betegsége után hamarosan már szöveges szerepet is vállaló Kulka talpig kékben, mosolyogva érkezett a nagy találkozásra, és szívesen összeállt a rajongókkal is egy-egy közös képre, ahogy a Mágenheim-rendszámmal ellátott régi és új mentőautókat is megcsodálta. Kulka a mentőpalota pihenőjében az ünnepélyes ceremónia után még egy ideig beszélgetett egykori kollégáival, majd amilyen stílusosan jött, úgy távozott is, újságírói kérdésekre nem kívánt válaszolni.

A Bors így a Szomszédok írójához és rendezőjéhez, Horváth Ádámhoz fordult, aki 13 éven keresztül irányította a sorozatot. A mentősök Markó utcai főhadiszállásán is.

– Nosztalgikus érzések kavarognak bennem, de mostanában már nem hiányzik annyira a Szomszédok. Szívesem újracsináltam volna, de Lenke néni, Taki bácsi vagy Kutya (Raksányi Gellért) már nincs köztünk, nélkülük pedig nehéz lenne – mondja Horváth, és kitér arra, hogy pontosan hogyan is kerültek a sorozatba éppen a mentősök.

– Már gyerekkoromban is imponált számomra a mentősök testülete. Bár akkor még nem  utaztam mentővel, azóta párszor már igen, és mindig nagy tisz­telettel néztem azokra a megszállottakra, akik ezt a gyönyörű, de könnyűnek nem nevezhető hivatást választották.

A sorozatba is azért választottuk őket, mert fontos volt, hogy olyanokról is szóljon a sorozat, akik sok emberrel, és egy széles társadalmi réteggel találkoznak – mesélte a rendező, aki szerint az üzenetük a mentősök munkájának fontosságáról 1987 és 1999 között el is jutott a közönséghez. Az idén már 89. születésnapját ünneplő Horváth Ádám végül azt is elárulta, mivel tölti mostanság a napjait.

– Sokat pihenek, olvasok, sétálok, vendéglőkbe járok, és a családommal vagyok. Most már van idő ezekre is, köszönöm, jól vagyok – mondta.