Pásztor Anna: Túl sok volt a szex!

Tudja Pásztor An­na, mi vezetett oda, hogy egy rajongója meg akarta késelni. Erről a Madách Színház Rockfesztivál programsorozatában beszélt. Mint ismert, az énekesnőt életveszélyesen megfenyegették, és ha a Budapest Park biztonsági emberei nem elég éberek, és nem kapják el a bicskás férfit, komoly baj lehetett volna.

– Sokan ír­nak nekem a közösségi ol­dalon, és én válaszolok. Ez az ember is rendszeresen írt, egyre személyeskedőbben, és a végén már jelzett, hogy ő jön a Parkba, hoz egy kést, és szeretne engem megbicskázni. Nem volt ezt olyan könnyű átélni, nem magam, hanem a gyereke­im miatt. A férfit elkapták, a cipője talpába beépítve megtalálták a bicskát, de nem is tagadta, hogy mire készült.

– Nem vagyok szuperhős, de nagyon féltem a családomat – folytatta Anna. – Nem tudtam aludni hetekig. Hogy védjem meg őket, mit csináljak? Rájöttem, hogy ezt a dolgot, ami egy borzasztó erős üzenet, fel kell dolgoznom. Dekódolnom kell, akkor a probléma majd megoldja magát. A két baba születése után, mint általában a nők, én is abban éltem, hogy mikor fogok újra aludni, mikor lesz időm leborotválni a lábamat, elmenni mo­ziba? Aztán elkezdtem látni az alagút végén azt az ént, ami valaha voltam.

– Elkezdtem visszakapaszkodni: saját magam vagyok, nő, anya, talpra álltam. Akkor jött az őrült lázadás, a mindent bepótolás. Ráadásul negyvenhat éves vagyok, ezzel még a kapuzárási pá­nik is megérkezett. Jött a színes haj, a piercingek, a második tinédzserkoromat éltem. Bulizzunk még, és még, mert ki tudja, meddig bulizhatunk. A hedonizmus, az életzabálás, fékeveszett őrült táncba kezdtem, és a felszínesség felé mentem el. Habzó szájjal egy éven keresztül be­széltem nektek a szex­ről kü­lönböző formákban. Már a zenekarom is szólt: nem le­hetne néha ki­csit másról is? Ez már sok.

– Az üzenet az volt: figyelj, Anna, megkaptad ezt az elképesztő lehetőséget, ezt a fantasztikus színpadot, zenekart, az embereket, akik szeretnek, jönnek. Jó az, ha kapirgálsz a felszínen, megcsiklandozod valakinek a „fenekét”, kacagunk együtt a szexen, sikamlós témákon, de az Anna and the Barbies ennél sokkal mélyebb dolgokat is képviselt eddig. Szólt fentről a mindent meg­fejtő, hogy: ka­nyarodjál már picit vissza oda, amit én is fontosnak találok. Ez a furcsa, tisztátalan üzenet bevonja a koszt is.

– Eddig bármennyi koncerten vol­tunk, soha nem volt lopás, ve­rekedés, egymás taposása. Annyira tiszta a közönségünk, az emberek, eddig az üzenet po­zitív volt. Aztán jött ez a sztori, ami már a második volt fél éven belül.

Először egy 26 éves fiatal írogatott Annának, hogy a lelki társa: együtt jöttünk, együtt me­gyünk. Ő lépett, kilépett a hatodik emeletről, és meghalt.

– Ezért komolyan el kellett gondolkodnom. Nem mondom, mert nem tudom megígérni, hogy a szex soha többé nem lesz téma, de kicsit vissza kell kerülni abba az áldottabb és átszellemült állapotba, ami arról szólt, hogy adni. Tiszta csatornát kell biztosítani annak, amit rajtunk keresztül mondani akarnak, hogy az tisz­tán kerüljön az emberekhez. Szerintem ez volt az üzenet.