Tíz évvel ezelőtt Éles István már feküdt a műtőasztalon. A közelmúltban megismételte a „produkciót”, most a koszorúerébe ültettek értágítót. Így már kétszeres gyűrűtulajdonosnak mondja magát, igaz, anno a Karinthy-gyűrűnek jobban örült.
Alig ismerni rá a humoristára. A hajdan – finoman fogalmazva – kövérkés művész legalább tizenöt kilótól megszabadult, és állítja, nagyon jól érzi magát a bőrében, igaz, kicsit lötyög rajta. Megkedvelte a nordic walkingot, és a szobabicikli pedálját is naponta tekeri.
– Örök újrakezdő és egy remény nélküli optimista vagyok – mondja nevetve.
– Hogy ezt bizonyítsam, új lemezt készítettem a barátaimmal, amelyen, bár ilyet még soha nem csináltam, a dalszövegeket is magam írtam – meséli, miután kifújta magát a napi edzés után.
Már hosszabb ideje tervezte, hogy a maga módján tiszteleg az úgynevezett nagy generáció, Hofi Géza vagy Darvas Iván és Demjéntől Zoránig a könnyűzene élő legendái előtt. Paródiái nem durvák, nem is akarnak röhögtetni, csupán mosolyt szeretnének csalni az arcokra.
– Tudom, sokak kimaradtak a lemezről, de mint említettem, örök újrakezdő vagyok, és bízom benne, lesz folytatás. A fellépéseken a közönség veszi a lapot, szinte be sem kell mondani egy-egy szám előtt, kinek a hangján csendül fel a nóta. Elégedett vagyok, de nem felhőtlen a boldogságom, mert sajnos szinte napra pontosan egy éve ment el édesanyám. Így ez lett életem első olyan produkciója, amely után nem kaphatok elismerést vagy kemény kritikát tőle.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.