Hernádi Judit: Mindig szókimondó nő maradok

Hogyan fogadta, amikor Alföldi Róbert felkérte a Félelem megeszi a lelket című darab főszerepére? 

Épp New Yorkban voltam, és éjnek évadján – mert ott hat óra az időeltolódás – felhívott, hogy lenne egy darab, amelynek a forgatókönyvét azonnal el kell olvasnom. Így is történt. Nagyon tetszett, és azonnal rábólintottam a szerepre. Egyébként meg kell jegyeznem: ha nem olvasom el a darabot, akkor is elvállaltam volna, mert Robit fantasztikus rendezőnek tartom.

Mennyire érzi magát komfortosan Emmi, az idősödő takarítónő szerepében? 

Remekül érzem magam a szerepben, mert ezt az előadást az elejétől a végéig megéljük a színpadon.

Negyvenéves pályafutással a háta mögött meg tud rettenni még egy-egy szereptől?

Biztosan, bár még nem volt rá példa. Inkább azt mondom, van olyan, amitől el tudok szomorodni. De meg kell hagyni, eddig szinte mindig szerencsém volt, nagyon sok jó felkérést kaptam. Már a Játékszín új színdarabjának premierjére, az október 12-én színpadra kerülő Menopauza című musicalre készülök, szerin­-tem ez is szerencsés válasz­-tás volt. 

Ehhez azonban jól is kell tudni választani…

Inkább jól kell tudni nemet mondani.

Egyszer azt mondta egy neves rendező, hogy az a jó színész, aki a magánéletben üres, mint egy szivacs. Színtelen, szagtalan, jellegtelen.

Akkor én nem vagyok jó színész. Nem vagyok sem üres, sem jellegtelen, sem szagtalan. A művészetben ugyanis van egyfajta hitelesség, aminek kell, hogy legyen tartalma, állaga, és ha úgy tetszik, akár még szaga is. Utóbbit ki hogy bírja… De egy biztos: én mindig olyan nő leszek, akinek van véleménye, önálló gondolata, és azt ki is mondja.

A jelölése után azt mondta, meglepte, hogy az ön neve is felmerült a díjazottak között. Miért? 

Mert szabadúszó vagyok, és nem szoktam kapni. Nagyon régen volt már ilyen jelölésben részem, ha jól emlékszem, talán 1979-ben. 

Amikor átvette a díjat, úgy tűnt, kissé zavarba jött. 

Szerintem mindenkit zavarba hoz, amikor valami jó dolog éri. Minden pozitívumot nehéz kezelni. A negatívumot általában könnyebb. A környezetemben mostanában kevés a sikeres ember. De most nekem sikerült, úgyhogy nagyon örülök. Nem is tehetnék mást, mert már annyira kevés időm maradt hátra, hogy nem tehetem meg, hogy ne örüljek.