Szemüveg nélkül nem ismerte meg azt, aki ráköszönt. Ma már az apróságokat és a leveleket is látja a fákon.
Forrás: Instagram
Hétéves kora óta szemüveges a Tények híradósa. Vitányi Juditnál az iskolában vették észre, hogy rosszul lát.
– Azt senki nem gondolta, hogy rögtön egy másfeles szemüveggel kell kezdeni – meséli Judit. – Onnantól minden évben folyamatosan romlott. Amikor már ötös-hatos felett voltam, akkor a huzamosabb ideig tartó stresszt okolták a romlásért. Figyeltem magamra, de vannak kivédhetetlen dolgok. Szereztem két diplomát, gitárművész vagyok, a felkészülés a koncertre folyamatos stressz volt. Ha magánéleti problémák voltak, ami megviselt, és legutoljára, amikor a TV2-höz kerültem. Akkor óriásit változott az életem. Mindig vártam, hogy mikor jön el a pillanat a szemműtétre. Már az első kontaktlencsém után elkezdtem fontolgatni, és már gyerekként gyűjtöttem rá a zsebpénzem.
Persze Judit a kontaktlencséért is hálás volt a szüleinek, akik érezték, hogy fontos, mert lelkileg megviseli az egyre romló látása.
– Kibékültem a kontaktlencsével is, csak nehogy szemüvegben kelljen kimennem az utcára! Mindig vigyáztam, nehogy fertőzést kapjak. Ha begyullad, hogy ülök be a Tények stúdiójába? Sehogy! Nekem mínusz 9,5-es, és 7,5-ös a szemüvegem. Ami azt jelenti, hogy azt se ismerem meg, aki közel jön, csak a hangjáról. Nem fájdalmas, de a mindennapokat meghatározza egy ilyen dioptria. Kínosan ügyeltem arra, hogy szemüvegben ne kelljen kimozdulnom az utcára. Az ilyen erős mínuszos dioptria optikailag kicsinyíti a szemet. Nem képernyőre való, de a hétköznapokra sem.
A műtét nem állítja meg a szem romlását, ezért érdemes megvárni, míg megáll. Az alkalmassági vizsgálaton kiderült, műthető.
– Nem volt biztos, hogy a jobb szemem sikerülhet. Emiatt voltak álmatlan éjszakáim, de nagyon ügyesen „sakkoztak” a lézerrel. Bár két hónap a teljes gyógyulási idő, már most elégedett vagyok. Minden egyes napom ajándék. Kirándultam a hétvégén, és megható, hogy látok minden apróságot. Huszonhét évig úgy éltem, hogy folyamatos feszültség volt bennem. Semmit nem éreztem. Mire felfogtam, hogy a lézerrel vágtak, kész is volt. Felkeltem, kimentem a műtőből és már láttam a barátnőmet. Anyukám pityergett örömében! Napról, napra élesebben látok. Megérte!
