Tizenhat éve él a párjával veszekedés nélkül Balázs Andrea

Ha kimegy a Karinthy Színház színpadára, mondjuk a Tortúra című pszichothrillerben, nem kiabál fel egy néző sem, hogy Kasszás Erzsi, mi akciós ma a boltban?

Ilyen még sosem fordult elő velem. Amikor országosan játszani kezdték a tévék azt a bizonyos reklámot, több fórumon kaptam hideget-meleget. De legnagyobb meglepetésemre, a következő történt: az egyik kommentelő lány – aki szintén szidott az elején – azt írta, hogy csapatot szervez. Eljönnek egy előadásomra és megnéznek, hogy legyen fogalmuk arról, egyáltalán kit is szidnak. Nyolcan jöttek el a színházba. A következő előadásom előtt egy nagy csokor virág várt, és egy levél, amiben bocsánatot kértek tőlem. Ez nagyon megindító volt, és egyben reménykeltő: hát ilyen is van. 

A szakma sem kritizálja? Azt beszélik, a színésztársadalom nem könnyen fogadja el, ha egy-egy művésztársuk celebesedik. Egyébként ön szerint egy élelmiszerbolt reklámja, vagy a TV2-es A Nagy Duettben való szerepvállalás egyenlő a celebséggel?

Nem gondolom, hogy az lenne. Magyarázatként hadd hozzam A Nagy Duettből a partnerem, Horváth Tamás tanítását: ő azt mondja, ha kiesünk egy vasárnapon, én hétfőn ugyanúgy színésznő leszek, ő pedig ugyanúgy énekes, mint a verseny előtt. Nem adtam el a lelkemet az ördögnek, szórakoztatni szerződtem, ami egyébként is a dolgom, a szakmám. Számomra a különbség csak annyi, hogy a tévé képernyője előtt két és fél percben csinálom ugyanazt, mint amit a színházban két és fél órában.

Más különbség nincs a két szereplés között?

De, kiigazítanám magam, egy nagy különbség mégis van. A színpadon mindenféle jelmezben, más emberek bőrébe bújok. A tévében Balázs Andreaként állok ki, ami elsőre nagyon ijesztőnek tűnt.

Az olvasó mindig meglepődik azon, ha egy színész azt mondja, izgul egy fellépés előtt. Nem lehet ezt valamiféle technikával, praktikával kivédeni?

Én még nem találtam meg rá a megoldást. A Nagy Duett első adása előtt egészen másfajta idegességet éreztem, a szívem majd megállt, hogy a saját bőrömben kell kiállnom a színpadra. Egyszerűen azért, mert nem vagyok ehhez hozzászokva.

Mennyi időbe telt, mire megnyugodott?

Másodpercekbe, köszönhetően a partneremnek, Horváth Tamásnak. Hihetetlen, milyen sokat tanulok ettől a fiatal fiútól szakmailag. Ezt például, mármint, hogy Tamás tanít engem a színpadi létezés praktikáira, sosem gondoltam volna, de a sorstól kapott nagy ajándéknak élem meg.

Nem titok, hogy van legalább még egy nagy ajándék az életében, a párja, Gábor. Mióta tudhatja magáénak őt?

Tizenhat éve élünk együtt, töretlen boldogságban. Ő is színházi ember, színházban dolgozik, valamint a saját vállalkozásában is ezzel foglalkozik. Számomra ő a támasz, a bástya, minden döntésem előtt kikérem a véleményét. A Kasszás Erzsi reklám előtt is így volt, biztatott, hogy vágjak bele. A Nagy Duetten is ott ül minden adásban, biztonságot ad a jelenléte.

Majdnem minden tévés szereplése és újságban való megjelenése kapcsán szóba kerül az alkata. Színésznőként sosem vágyott Júlia lenni, nem csak a dada?

Sosem akartam mást játszani, mint amire az alkatomból adódóan lehetőséget kaptam. Az írók szerintem a főszerepek mellett nagyon karakteres mellékszerepeket írnak, és sokszor ezek a mellékszerepek komolyabb színészi kihívást jelentenek. Nem akartam primadonna lenni. A Marica grófnőben a címszereplő szépen néz, énekel, szerelmes lesz, összejönnek és kész a buli. Én szeretem azokat a karaktereket, ahol el is kell adnom magam.

Mi volt az alkatához leginkább nem illő szerepe, ha lehet egyáltalán ilyet kérdezni?

Molnár Ferenc Ördögében, Selyem Cinkát, a modellt alakítom most is a Karinthy színházban. Imádom ezt a szerepet! És úgy érzem, a szerep is imád engem. Számomra soha nem okozott szorongást az alkatom, hiszen tökéletes harmóniában vagyok magammal és a világgal is. Talán ezért kapok ennyi szeretetet a közönségemtől. Mert igazi vagyok.