Dolhai Attila: Néha kell egy kis rosszalkodás - interjú

Hatalmas meglepetés, hogy ön alakíthatja Koppány szerepét az István, a királyban a Budapesti Operettszínházban.

Gyerekkorom nagy kedvence a darab, kisfiúként az összes szerepet szerettem volna benne eljátszani. Amikor megtudtam, hogy bemutatjuk az előadást, nagyon bíztam benne, hogy rám is számítanak majd, erről beszélgettünk is Lőrinczy Györggyel, az Operettszínház igazgatójával. A negatív főhős, Koppány szerepének lehetőségét Székely Kriszta rendező látta meg bennem.

Eddig hősszerelmeseket alakított leg­inkább, de Koppány egy igazi negatív figura. 

Nem ennyire fekete-fehér az ő személyisége, hiszen nem tett mást, csak hitt az elvei­ben, amelyekért küzdött is, még ha mai szemmel ő is tűnik a gonosznak. Valaki hősnek tartja, valaki igazi rosszfiúnak, ezt a kettősséget akarom megfogni benne. A sok hősszerelmes és pozitív karakter után nagyon izgalmas egy ilyen feladatba belevágni.

A hősszerelmes után most jöhet a rosszfiú Dolhai Attila? 

Néha kell egy kis rosszalkodás, és a lázadás mindannyiunkban benne van kisebb-nagyobb mértékben. 

Mikor élte a lázadó időszakát? 

Viszonylag konzervatív családban nőttem fel, tinédzserkoromban persze előfordult, hogy ha nem engedtek el, akkor kimásztam az ablakon, de ennél nagyobb lázadásokra nem emlékszem. Konfliktuskerülő ember vagyok, persze ha a helyzet vagy az igazságérzetem úgy ítéli meg, akkor kiállok az elveimért. 

Mennyire fordult a kocka, amióta családapa lett? 

Sokszor hallom vissza azokat a mondatokat a saját számból, amiket a szüleim mondtak nekem, amikor annyi idős voltam, mint a lányaim. A gyerekeim egyre nagyobbak, de még mindig nagyon féltem őket, és ez az érzés mindig bennem marad majd. Kettőnk közül Viki, a feleségem az engedékenyebb, én próbálom szorosabban fogni őket. 

Hosszú idő után újra visszatér a musica­lek világába, melyeket tudatosan hagyott maga mögött. 

Vágytam már vissza, hiszen a hírnevemet ennek a műfajnak köszönhetem. A következő évem igazi kihívás lesz, hiszen az István, a királlyal visszatérek, a futó operett-előadásokat megtartva természetesen. Az igazi kihívás számomra ebben az évadban a kettősség lesz, mivel a két műfaj éneklési stílusa miatt nagyon nehéz lesz egyik este musicalt, a másikon operettet énekelni. 

Első rosszfiúszerepét fel lehet fogni kar­rier-újratervezésnek? 

Igyekszem nem így kezelni, de tisztában vagyok azzal, hogy negyvenévesen más szerepeket és karaktereket kell megformálnom, mint a pályám elején. Az operett műfaja több lehetőséget biztosít, egy jó bonviván ugyanis kortalan.