Xantus Barbara: Szerelmes akarok lenni!

Azért szebb nőként, vörös hajjal.

Ez itt rajtam Détár Enikő parókája, a Kávéház a Vén Fiákerhez című darabban. Nagyon jó barátaim vannak itt a Turay Ida Színházban, és remekül is érzem magam. Tudok kihez fordulni művészileg és emberileg. Tudok kötődni, pedig ezt már nem reméltem egy társulattól.

Komolyan?

Úgy gondoltam, nem kell kötődni, mert csak csalódások érik az embert. Nagyon jó volt Fehérváron dolgozni, de igazgatófeleségként nem jobb, hanem rosszabb helyzetben voltam. Az igazgatófeleséget nem szeretik a színészek. Bizonyítanod kell, és csak egy idő után fogadnak el. Megtörtént, erre el kellett jönni. A Família Kft.-ben jól éreztem magam, ott megküzdöttünk a primadonna és a naiva, Esztergályos Cilivel, de ma már a példaképem és a második anyám. Szeretem, nagyon hiányzik.

Azt gondoltam, egy korosztályból valók ugranak össze.

Cili becsüléséért meg kell küzdeni. Csupán szorgalommal nem tudod, csak ha jót csinálsz. Akkor egyszer csak letérdel, és azt mondja: le a kalappal, kislányom! De addig nulla vagy. Mutatnod kell olyat, amiért becsülhet, akkor kenyérre lehet kenni. A tehetségtelenséggel nem tud mit kezdeni, és igaza van. Nincs türelme hozzá. Én türelmesebb vagyok, talán azért, mert gyerekekkel foglalkozom. Nagyon jó tanáraim voltak, például Szurdi Miklós, a volt férjem. És most is nagyon jó tanárom van az egyetemen, a Színműn. Befejezem a tanulmányaimat, Kiss Csaba osztályába járok.

Most? A színművészetire?

Igen, színész leszek! 

Mert jött a törvény, hogy kell a papír?

Az csak egy jó ürügy, nem a papír miatt. Azért megy az ember, mert dolgozni akar, csekkolni, hogy hol tart. Elvégeztem az ELTE-t, a Kodolányit, miért ne lehetne még egy tojáshéj a fenekemen?

Ez lesz a harmadik diplomája?

Igen, de az ELTE-n a francia–magyar diplomát nem szereztem meg. Minden vizsgám, szigorlatom megvan, de jött a Família. Megvan a Kodolányi, a színész egy és most lesz ez.

Lépjünk vissza a kötődéshez, a magánéletében van?

Igen, a gyerekeim, a szüleim, ott is fontos. Meglepő, de nagyon hűséges típus vagyok. Azt vettem észre, hogy szépen letisztulok. Lassan már azt is tudom, hogyan képzelem el az éle­temet.

Most, hogy elmúlt húszéves…

Azt, hogy kivel, még nem tudom, az majd jön és szépen kialakul. Azt tanultam meg, nincs megszabva, hogy ebbe a képbe kell passzolnia: ilyen széles váll, ilyen karcsú csípő, kis fenék és ilyen izomzat, hanem arra lenni nyitottnak, aki jön. Már a kora is mindegy.

Hogy érti?

Régen csak az idősebb férfiakra néztem fel, de nagyon sok fiatallal találkoztam, akivel jókat lehet beszélgetni, akivel roppant jó lelki, szellemi kapcsolatba lehet kerülni. Ez nem korfüggő, rájöttem.

Ha lehetne, férfiként vagy nőként születne újra?

Csakis nőként. Mert a nő dönti el, hogy kit fog szeretni. A férfi csak rábólinthat. A nő dönt, ezért szeretnék nő maradni és én boldog vagyok ettől.

Az életben a legfontosabb a szerelem?

Igen. A férjem is mondta: neked a szerelem a legfontosabb a világon. Ezért is kellett elválnom, mert a szerelem barátsággá szelídült a húsz év alatt és én szerelmes akarok lenni. És ez örökre meg is marad.