Székhelyinek 70 évesen is központi kérdés a szex

Egyik főszereplője a Halpern és Johnson című darabnak, amely két olyan férfiról szól, akikről csak találkozásukkor derül ki, hogy szerelmi háromszögben éltek. Csodás az alakítása, talán volt része hasonló helyzetben?

A nejem friss sírjánál állok egy virágcsokorral, amikor megjelenik a harmadik. A férjben érthető módon elkezd tombolni a féltékenység zöld szemű szörnye. Ebből végül mély barátság lesz, előtte azonban meg akartam ölni. Mármint a Trokán Petit. Az életben sok hasonló van, a művészet utánozza az életet, és az életben is adódnak olykor már-már drámaírói fordulatok. Természetesen volt ilyen drámai fordulat az életemben, de szerencsére rég. 

Most is életszerű lehet a helyzet, hiszen a harmadik felesége és ön között harminc év a korkülönbség.

Nem vagyok féltékeny, de volt időszak az életemben, amikor bennem is forrtak az indulatok, ölni tudtam volna a féltékenységtől. Az emberi kapcsolatokban a legkevésbé számítanak a telekkönyvi adatok. Lehetünk teljesen mások, más vallással, bőrszínnel, minden hiába, ha azt mondjuk egymásnak, hogy te kellesz nekem. 

Miben hasonlít még önre a megformált karakter? 

A szenvedély éltet, ami mindig is kísérője volt az életemnek. A hiperszexualitás, ami a szereplőben él, bennem is létezik, de a családom is nagyon fontos számomra. Ahogy az életben, a színpadon is a kapcsolatok alapja a szex. Az ő eltitkolt évtizedeiben is ott van egy rettenetesen erős, a szexualitásra épülő párkapcsolat, ami miatt majdnem el is vált.

Van még valami, ami hasonlóan erős érzelmeket vált ki önből?

Nagyon elkeseredtem, amikor távoznom kellett Szegedről, a színiigazgatói posztomról. Szerintem nagyon sok mindent tettem nemcsak a színházért, de Szegedért is. Nagyon rosszulesett ez az intézkedés, máig sem értem. Amolyan tisztogatás lehetett.

Volt egy időszak, amikor valamilyen színházi feketelistát emlegetett, akkor három évig alig kapott szerepet. 

Akkor azt hittem, hogy létezik, és szerintem valamilyen formában létezett is. De az­óta, magam sem értem hogy, de javult a helyzet. Hála az égnek, mostanában már sokat dolgozom. 

Akkor a szegedi az az időszak, amire a legrosszabb visszagondolnia? 

Igen, de a legutóbbi válásom miatt. Azt a sokkot soha nem felejtem el. Szegeden a színházi postaládából fordult ki az ügyvédi levél, amiből megtudtam, hogy a feleségem válni akar. Fogalmam sem volt róla, hogy ilyen rossz a helyzet. Előző nap még beszéltünk, másnap jött a levél. Sokkolt.

Valahogy mindig kilábal a bajból… Az egészségével is sok baj volt az utóbbi időben, műtéteken is átesett, de hamar helyrejött.

A dupla bordatörésem volt a legutóbbi, nagyon szenvedtem, de másnap már felléptem. Két csípőprotézisem is van, de szerencsére olyan jól megcsinálta Hangody professzor úr, hogy nemcsak járni, de teniszezni is tudok. A feleségem, Emese is imád teniszezni, de összejárok a régi csapattal is. 

Csupa játék az élete: a színpadon, a pályán és úgy tudom, az asztalnál is imád játszani. Nagy zsugás hírében is áll. Még mindig mennek a partik a színházban a színfalak mögött?

Ma már nem igazán, de régen óriási zsugapartik voltak a színházi büfében. Megváltozott a világ, ma már mindenki rohan haza. 

A gyerekekkel, unokákkal is szokott játszani? 

Négy saját két nevelt gyermekem van, és négy unokám. Igyekszem sok időt tölteni velük, a legkisebb lányommal, Sárával pedig nem tudok betelni. Ő nagy ajándék nekem a sorstól, amolyan életelixír. Gyönyörű és okos is, pedig szegény Czeizel Endre, amikor megtudta, hogy az én koromban gyerekem születik, figyelmeztetett. Azt mondta, lehet, hogy okos lesz, de abban ne nagyon bízz, hogy szép is, mert az idős apáknak ritkán lesz szép gyerekük. Hála az égnek nem lett igaza. 

Végre vége a rossz periódusnak. Úgy hallom, a Halpern és Johnson szerzője is ódákat zengett a játékáról.

A premier után találkoztam Lionel Goldsteinnel, együtt ebédeltünk. Ő egy nyolcvan­éves tündéri úr, fantasztikus szellemi és fizikai topon. Ott tudtam meg tőle, hogy a londoni előadást annak idején egy pályakezdő színész játszotta, akit úgy hívtak, hogy Sir Laurence Olivier. Egyből hanyatt vágtam magam, de itt még nincs vége. Azt mond­ta, hogy Joe szeretlek! Jobb vagy benne, mint Laurence Olivier volt. Kis híján elbőgtem magam…