Pokorny Lia kerüli az őrült szenvedélyt

Aligruhában, Alex szerepében csábítja Darylt Az eastwicki boszorkányokban Pokorny Lia a Játékszínben.

– Ez a darab a vágyainkról szól, hogy mit is keresünk mi, nők. De a férfiak is – magyarázza Lia. – Általában szeretjük megálmodni az ideálist, a hibátlant. Tökéletesnek képzeljük a hozzánk valót, miközben nehezen éljük meg a magányt. Nem tudunk mit kezdeni vele, ezért ábrándozunk, hogy jöjjön egy ilyen vagy olyan.

A darab leírásában az szerepel: vigyázni kell, hogy miről álmodozunk, mert teljesül.

– Bizony, meglesz ennek az árnyoldala. A darab nem olyan, mint a film, különösen a második felvonás. Amikor megjelenik az a férfi, aki megteszi mindazt, amire a nő vágyik, annak nagy ára van. Mi, nők szeretünk pokoli szenvedélyt megélni a kapcsolatokban. De ahol ez a fajta szenvedély megjelenik, ott felbukkan a szenvedés is. Azért fontos tudni, hogy mit szeretnénk, mert azt meg is kapjuk.

Talán meglepő, de Lia azt mondja: nem vágyik az őrületre, a hétköznapokat szereti.

– Értékelem a hétköznapokat, elvagyok velük – neveti el magát. – Természetesen az én életemben is megvolt az „érfelvágós” mindenféle téboly, mégis azt gondolom, hogy abban élni nem lehet. Az elérhetetlenség, a soha nem lesz az enyém, akkor borzasztó, ha egy kapcsolatban mindkét fél ezt éli meg, és elindul valami pokoli játszma. Háború, amiben mindketten sérülnek. Valóban ez a szerelem? Nem erre mondanám, hogy az. De jó arra, hogy fejlődjünk. Ha szembenézünk azzal, hogy miért van szükség ekkora fájdalomra, mik a félelmeink. Kiszúrod azt az embert, akiről tudod, hogy meg fog kínozni és te is őt. Jöjjünk rá, hogy ebben nem lehet létezni. Legyünk képesek elhinni azt, hogy a boldogság nagyon egyszerű. Értékeljük azt, ami nem fog robbanni, nem lesz kiszámíthatatlan, hanem egyszerűen csak szép, harmonikus és boldog. És az ugyanolyan jó, sőt! Magadat kell először rendbe tenni, hogy alkalmas legyél egy párkapcsolatra, hogy észrevegyél olyan embereket, akikkel boldog lehetsz.