Szülei pénzére szorult Bereczki

Szűk két évvel ezelőtt döntött úgy Bereczki Zoltán, hogy változtat az életén. Fenekestül forgatta fel mindazt, amiért előtte dolgozott. Ha a szülei nem adnak kölcsön, csődbe megy.

Egy sikeres musicalszínésznek miért kell váltania?

– Frissesség kellett, tizenévet eltöltöttem egy műfajban, ami elfáradt. Vagyis inkább bennem fáradt el valami. Úgy éreztem, nem mehetek tovább azon az úton, amin elindultam. A ma­gán­életemben is nagy változás jött (elváltak Szinetár Dórával – a szerk.), nem volt a régi éle­tem­ben maradásom. A színház felé fordulás tudatos volt, az azonban nem, hogy ebből egy ilyen komoly projekt lesz. Nem tudtam, hogy céget fogunk alapítani a társammal és legjobb barátommal, Ferenczi Orsival.

Bejött a számításuk?

– Jelenleg negyvenhat embernek utaljuk el elsején a havi fizetését, és ha azt vesszük, hogy alig két éve indultunk el ketten Orsival ezen az úton, azt mondhatom, hogy egész jók vagyunk. A Lepkegyűjtő és a Pillanatfelvétel című darabjainkkal járjuk az országot, ebben a hónapban 21 előadásunk lesz, mindegyik telt házas. Úgy gondolom, szakmai értelemben ez siker. Az üzleti része... nos, most már azt mondhatom, hogy okék vagyunk.

Nem volt ez mindig így?

– Orsival minden pénzünket befektettük a közös üzletbe. Szó szerint semmink sem maradt, voltak hónapok, amikor a sárga csekkek sorban álltak az asztalon, és arra vártak, hogy épp melyiket tudjuk befizetni. Komolyan nehéz időszak volt az. Nem szégyen, hogy a szüleink adtak kölcsön.

Fogadjunk, hogy most, amikor minden sínen van, me­gint kitalál valami újat. Ki szokott néha kapcsolni?

– Sajnos képtelen vagyok elégedetten hátradőlni, még akkor sem, ha valamit elértem. Rengeteg dolgom van! Március végén Los Angelesbe utazom, ottani szerzőkkel közösen készítünk két dalt. Nem akarok amerikai karriert, egyszerűen jött ez a lehetőség. Májusban nagyszabású koncertem lesz, kilépünk az ültetett közönség formulából, táncolós bulit tervezünk. Készülök 2018-ra, ami fontos év lesz az életemben szakmai értelemben, de erről most még semmit. Aztán... épp építkezem. Egy könnyűszerkezetes házat húzok fel, egyelőre magamnak és a kislányomnak. De mint minden ház, ez is bővíthető, ha belépne az ajtón egy asszony…