Szörényi Levente adventkor felgyújtotta a lakásukat - interjú

Délelőtt 11 óra van. Egy „rendes zenész” ebben az órában még nem beszél és főleg nem énekel. A rocker nem éjszaka van elemében? 

Lelkes ember vagyok, folyamatosan ezer fokon égek, mindegy, hogy reggel van vagy este.  Ennek a tulajdonságomnak köszönhetem, hogy megszülettek a nóták és a színpadi művek, szóval nem bánom, hogy ilyen vagyok. Bennem vibrál a lélek, csak ki ne repüljön idő előtt! Adottságom van hozzá, vagy inkább egy belső késztetésem, hogy bármihez nyúlok, azt a lehető legjobban csináljam. Ilyenkor nem tudok a pihenésre gondolni, csak arra, hogy alkossunk végre. Mondhatjuk, hogy a gének ezért a felelősek, de Szabolcs, a bátyám pont az ellenkezője, ő csendesebb, kevésbé vibráló természet, mint én. 

Sok dologban különböznek, ugyanakkor, vagy talán épp ezért nagyon jó testvérek. Gyermekkorukban sokat rosszalkodtak együtt? A szüleiknek biztosan nem volt egyszerű dolguk két fiúval...

Hát igen, két fiú... rosszak nem voltunk, de azért megkaptuk a magunkét időnként. Például  amikor felgyújtottuk a lakást. Adventi időszakban építettünk egy jászolt hófehér vattával, és az egyik gyertya begyújtotta az egészet. Nem tehettünk róla, nem voltunk vásott kölykök ilyen szempontból, de mégis kikaptunk, ami érthető, hiszen égett a lakás. A csipkefüggöny egy pillanat alatt ellobbant például. Szabolccsal vödröz­tünk, és elég hamar eloltottuk egyébként…

Élénken élnek a lelkében a gyerekkori emlékek. Az unokáival töltött idő alatt a nevelésükben tud ezekből hasznosítani valamit? 

Egy nagyszülő egészen másként látja a gyerekeket, mint a szüleik. Egyszerűen azért, mert nekünk több időnk van figyelni, megfigyelni őket. A nevelés egyébként is a szülők dolga, én soha nem mentem az ő elveikkel szemben. Nekem csak az a dolgom, hogy szeressem őket. 

Azt beszélik, hogy különleges a kapcsolata mindkét unokájával, Szellővel és Villővel. Miben mutatkozik meg ez a különleges kapocs? 

Kétségtelenül nem átlagos a viszonyom az unokáimmal. Ennek több oka is van, az egyik, hogy szeretem a gyerekeket, már gyermekkoromban is mindig nagy szeretettel fordultam a nálam kisebbek felé. Meghat a gondolat, hogy mi minden lehet a kis fejükben, mi minden lehet belőlük az életben. Úgy érzem, az unokáim különlegesek. Mindkettőnek jó hallása van, énekelnek, és nagyon szépen rajzolnak, festenek. Szellő sorban szereti meg azokat a hangszereket, amelyekkel előzőleg nehezen barátkozott, a gitárt és a furulyát. Évek óta hegedülni tanul. Szavak nélkül is képesek vagyunk tudatni egymással, mit érzünk éppen. És az ölelésük... Hihetetlen energiát bocsátanak ki magukból, amikor átkarolnak. Attól elolvadok. 

A zenélés mellett párhuzamosan több olyan dolog van az életében, amit halálosan komolyan vesz. Ilyen a borkészítés is. Önnek talán természetes, hogy amibe csak belevág, az sikeres lesz, 2013-ban például aranyérmet nyert egy borversenyen. Előre megérzi, miben van sikerpotenciál? 

Természetesen nem. Inkább azt gondolom, hogy ha az ember valamihez hozzákezd, azt a lehető legmaximálisabban, igyekezettel kell létrehoznia, ez a lényeg. Ha belevágtam a borászatba, akkor abból is kihoztam a maximumot, nem volt más választásom. Nagyon rosszulesett volna, ha azt mondják: inkább menj vissza énekelni, az legalább megy neked! A szőlőtermesztés, a borkészítés rengeteg munka, odafigyelés, konzultáció profikkal és persze sok-sok szerencse. A mezőgazdaság már csak ilyen, a természetet nem lehet kiszámítani. De az eltökéltség sokat lendíthet egy ügyön. 

Ásatásokon is részt vesz a pilisi Holdvilágárokban, amelyet saját alapítványa támogat. Itt is elég a lelkesedés? Biztos a sikerben? 

Ez az a szál az életemben, amit mindenképpen nagyon szeretnék elvarrni. Remélem, hogy nem a távoli jövőben fejeződik be... Hogy aztán mire jutunk, azt most még nem tudom megmondani. Mindenesetre jó hír, hogy másokat is, köztük külföldi tévétársaságokat is érdekel a Holdvilágárok története. A nyár elején nálam járt a Travel Chanel stábja, forgattak velem  a kutatás helyszínén. A filmet kora tavasszal nálunk is vetítik majd. Azt szoktam mondani, hogy az amerikaiak idejöttek forgatni, hogy megkeressék Attila sírját, és Szörényi Leventét találták meg – neveti el magát. – Komolyra fordítva, sosem gondoltam, hogy az Illés és a Fonográf után bejegyzem a Holdvilágárok Alapítványt…hogy ezzel fogok foglalkozni. Itt nem elég persze a lelkesedés, és ha találunk is valamit, a dicsőség sem a miénk lesz. Nem is azért csináljuk.

Tavasszal szvinget énekel a Budapest Jazz Orchestra kíséretében, Gájer Bálinttal és Joan Faulknerrel. A Milliók Hangja Swing & Big Band Beat koncertsorozat egy érdekes kirándulás, esetleg valamiféle bizonyítása annak, hogy nem csak a beat műfajban sikerült maradandót alkotnia? 

A megszólalás lesz új a közönség számára, az előadásra kerülő dalaim nem. Egyébként, nekem teljesen természetes dolog a szving is. Ez a poén benne, és egyben a kihívás. Elő sem jöttem volna a témával, ha nem érezném benne a kuriózumot. Ezen a három koncerten csak olyanokat játszunk el, amiben föllelhető a szving és annak a lehetősége. A dalaim nem Illés-hangszerelésben fognak megszólalni, ez a különbség. Egyébként nem én akarom magamat beemelni egy új szituációba, egy gyerekkori élménynek szeretnék hódolni. Tízesztendős voltam, amikor először hallottam a Voice of America rádióadásában Willis Conover  dzsesszműsorát. Egy életre belém rögződött, és az ő emlékére szerveződik ez a koncert. Ehhez nem tudok mást felajánlani, minthogy ezt a saját számaimon keresztül teszem.