– A szüleimnek üzlete volt, ezért a karácsonyok is munkával teltek, de szegénynegyedben éltünk Erzsébeten, ahol filléres gondjaik voltak az embereknek, úgyhogy még az üzlet sem ment jól – kezdte Klapka György. – Mi még egy rongylabdának is örültünk. Egy kis karácsonyfa, egy kis szaloncukor és hal, ez volt jellemző. A legrosszabb karácsonyom az volt, amikor 1944-ben orosz fogságba estem, ahonnan sikerült megszöknöm. Karácsonyra értem haza. Anyám lóhúslevest főzött. Az volt az ünnepi vacsora. Én pedig olyan fáradt voltam, hogy a tányér fölött elaludtam – mesélte az üzletember, akinek később sokkal jobbra fordult az élete. Ő már komolyabban ajándékozhatott a gyerekeinek és az unokáinak is.
– Nem szerettem volna, hogy veszek egy pulóvert, és azt mondja valamelyik, hogy ez neki nem tetszik, egy cipőt és kiderül, hogy szorítja a lábát, és nem ilyet akart. Ezért volt egy idő, amikor a karácsonyfa alatt százezer forintot kapott mindegyik egy borítékban. Egyszer az egyik lányommal kimentem Bécsbe, válogathatott a boltokban, csak azt kértem, hogy a fa alatt lepődjön meg nagyon, amikor kibontja a csomagot. Most, amikor már unokáim vannak, a gyerekeimet kérem meg, hogy rendeljék meg nekik az ajándékot, aztán én kifizetem. Nem akarok még egyszer abba a helyzetbe kerülni, hogy a múltkor vettem az egyiknek egy drónt, és nem érdekli. A nagy fiam most azt mondta, hogy az óvodás és az első osztályos lányának venne drága számítógépet. Arra nemet mondtam, szerintem még kicsik hozzá. Megengedhetném magamnak, de a pénzt nem szórom. Viszont a nagyobb unokáim közül kettő külföldön karácsonyozik, nekik adok száz-száz eurót – árulta el Klapka György, aki karácsonyra nem akar magának ajándékot. – Nekem megvan mindenem, nem kell semmi. A karácsonyt 24-én egy szűk körben ünnepeljük. Aztán első és második nap jönnek a gyerekek, az unokák, az anyós, az após Németországból. Én főzök, lesz vadas, töltött káposzta, és rántott hús az unokáim kedvéért. Aztán pedig tartok egy nagy, hatvanfős ünnepet december 29-én egy villában, ahol ott van a teljes személyzet és a barátok, Koós Janival és Sas Józsival, étellel, itallal, műsorral, zenekarral. Jól megy, igen, de tudom, honnan jöttem…
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.